Nem is tudom mikor keltem ilyen korán utoljára. Hajnali négykor indult ez a hosszú nap hogy elérjem a Keletiben az 5-kor induló vonatomat Egerbe. Előző nap már gondosan összecsomagoltam mindent, a teljesen lecsupaszított fényképezőgép arzenál most csak a digi vázból és az optikáimból állt. Elhoztam még magammal a kis Corinámat is de csak útközben vettem észre hogy nincs benne még egy orsó amire a rollt feltekerhetném és hát ahova ilyen embertelenül korán elindultam nem nagyon van ilyesmi.A kényelmetlen piros hiperszuper vonattal 7-re érkeztem Egerbe ahol a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesület székel és gyülekezett egy város széli benzinkútnál 2 autónyi emberrel, összesen 8-an este pedig még 4-en indulnak utánunk. Mindenkit itt láttam először de azonnal szimpatikus lett a társaság, a humor bonbonok már itt kicsomagolásra kerültek és hát egriek lévén komoly bor(és egyéb alkohol)barátokat ismerhettem meg a srácokban ami inkább később mutatkozott meg , este a túrák végeztével:-)
De ne ugorjunk ennyire előre, bár mondhatni az odaútról nem sok emlékem maradt, mivel majdnem végigaludtam Magyarországot és Szlovákiát. Gyűjtenem kellett az energiákat a másnapi megpróbáltatásokra és hát a srácok tervei sem voltak valami biztatóak az erőnlétemet tekintve. Mivel korán indultunk volt időnk megállni néhány helyen, ahogy a Szlovák-Lengyel határnál is tettük a Duklai-hágónál egy katonai temetőnél. Mind az első, mind a második világháborúban heves harcok zajlottak a környéken a magyar-német, illetve az szovjet csapatok között, 1944 októberében itt tört be a Vörös Hadsereg Magyarország területére. Az áldozatoknak állított hatalmas emlékműről készült ez a pár ff kép.
Katona temető
Duklai-hágó,Szlovákia
Szlovákiát elhagyva lassan elértünk Lengyelország keleti csücskébe, a Bieszczady-hegységbe. Tudni kell erről a helyről hogy ez Európa egyik legritkábban lakott területe, a hegység nagy része a Keleti Kárpátok Bioszféra Rezervátumhoz tartozik. Télen sokszor teljesen elzárt a külvilágtól és ilyenkor is ritka számba megy a turista. Nyáron viszont ez változik, szinte nem is láttunk mást csak "noclegi" feliratot a házak kapujában, biztos sokan járnak ide, de többnyire belföldi turisták körében közkedvelt túrahely. A program része volt hogy megnézünk néhány hagyományos fatemplomot.Ezek az ortodox egyházi épületek több száz éve állnak már ezen a zord vidéken szögek nélkül összetoldva és csak a tűz az ami veszélyt jelent számukra. Így történet ez Komancza településen is 2006.09.13-án mikor a 1802-ben épült templom leégett, a tűz oka a turisták által gyújtott gyertyák voltak. A harangtorony túlélte a tüzet és a templomot újjáépítették.
Komancza
Wisłok Wielki településen található egykori ortodox (görög katolikus) templom valamivel szerencsésebb volt. 1850-1853 között épült és azóta ugyanabban a formában áll a falú közepén. Kár hogy mindkét templom zárva volt. Elég jó időnk volt az egész úton végig,l ehetett volna érdekes belső tereket fotózni talán.
Wisłok Wielki
Lassan elértünk uticélunkat, Wetlinát de előtte még megálltunk Cisna városában. Ez itt a legutolsó nagyobb település, de ez is majdnem kihalt volt. Viszont találtunk egy nagyon hangulatos éttermet ahol a hosszú út után jól esett kicsit elmerülni a helyi ízek világában. Első találkozásom a Zurek nevű levessel itt történt, amit jó turista módjára meg is örökítettem:-)
Igen ritka volt a helyi autentikus arc kínálat, de szerencsére sikerült betévednem egy kedves fafaragó és költő boltjába, amit a munkái dekoráltak. Nagy meglepetésemre kicsit beszélt angolul, nem sokan mondhatják ezt el magukról errefelé, és meg is engedte hogy csináljak róla néhány portrét. Sajnos a fafaragóval ki is merültet a portréim sora erről az amúgy Erdélyre nagyon emlékeztető helyről. Nem sok érdekes arcot láttam, max olyat aki már délután gatya kész volt. Belenyugodtam hogy ez a túra nem az emberábrázolás képeim nagy áttörése lesz:-)
Naplemente után érkeztünk meg a szálláshelyünkre Wetlinába ahol 3 éjszakát fogunk eltölteni. 5 ágyas szobák voltak, plusz egy 3 ágyas a horkolóknak:-) Kényelmesen elfoglaltuk a berendezésben és szagokban a kollégiumra emlékeztető szobákat és azonnal felmérésre került az otthonról hozott italok mennyisége, minősége is. Közben még próbálkoztunk valami élet után nézni a faluban de csak egy éttermet találtunk ahol még legurult pár sör és egy lájtos vacsora. Miután a többiek is megjöttek a másik szobában többször üdvözölve lettek pálinkával oda-vissza és ez így ment még sokáig:-)Én kimaradtam ebből mert már most rettegtem a holnapi naptól. Mi vár rám, képes leszek e végigcsinálni a túrát, ami igen keménynek ígérkezett az itten késő téli időjárásban?A kb 20 km-es tervezett keményen emelkedő távról nem is beszélve. Szóval szépen eltettem magam inkább másnapra:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése