11 március 13

Mivel tegnap korán lefeküdtem nem esett annyira nehezemre reggel 9-kor felkelni.Előző nap már nem volt időm körbenézni a szállás környékén, ezért a kora reggeli fotózás kimaradt. Gyorsan elkészültünk és neki is indultunk a Połonina Wetlińska gerincének ahonnan 2 csúcs megmászása is tervben volt a mai napra. Miután elindultunk már az első pár száz méter után elkezdtem izzadni mint a ló, és a lestrapált cigis tüdőm hangos zilálásba kezdett. Gyönyörű időnk volt, ami még jobban megnehezítette számomra a túrát , a nehéz hátizsákról nem is beszélve. De mivel gyakorlott túrázok mentek előttem kénytelen voltam tartani a lépést, de így is inkább a mezőny végét erősítettem.

Felértünk a Połonina Wetlińska gerincére ahonnan az első csúcs felé vettük az irányt. A Wysoka Smerek (1222 m) nem volt messze innen de a gerincen olyan szél fújt hogy szinte lehetetlen volt haladni a vékony ösvényen. A többiek nekiindultak, de én és még egy srác úgy gondoltuk hogy nem ér ennyit ez a pár száz méter.Nem szerettem volna legurulni a hegyoldalon és a huzattól szinte szétrobbant a fejem és a szél ellen sem védett igazán a már szinte teljesen vizes ruhám. Ráadásul itt még az is tervben volt hogy a Smerek csúcs megmászása után elindulunk a gerincen egy másik kb még 10 km távolságra lévő Carnyska(a névben nem vagyok 100% biztos:-) csúcs felé. Nah hát ezt meg végképp nem bírtam volna a hatalmas szélben. Visszafordultunk...

Lefelé már sokkal kényelmesebb volt a séta, lassan csurogtunk Wetlina felé a gyönyörű napsütésben. Sok helyen még nagyon nagy volt a hó, így eddigre már teljesen átázott a bakancsom. Viszont érdekes volt hogy mire leértünk a völgybe sok helyen már teljesen eltűnt a reggeli hó és sebes kis patakokban csordogált lefelé a rengeteg víz.Ez a séta már sokkal jobban tetszett:-)

Amint hazaértünk azonnal bevágtam a szunyát, nem tagadom eléggé megviselt a túra. Az nyugtatott meg kicsit hogy a többiek is visszafordultak, mert mire elértek a csúcsra teljesen átfagytak ők is,így nem égtem akkorát:-) Egy rövid kis délutáni szieszta után megújult erővel ugorhattunk bele az esti italozásba és beszélgetésbe. Itt már én sem mondtam nemet a finom házi pálinkákra és egri borokra, de persze csak mértékkel, mert másnak még keményebb túra várt ránk:-)