Mivel én aludtam idefelé,csak a többiek leírására hagyatkozhattam azzal kapcsolatban milyen szép homokdűnés partokat láttak az észt és a lett tengerparton.A főút amin jöttünk visszafelé hosszú kilométereken keresztül a tengerpart mellett fut,mégis elég nehéz volt egy nyugodt helyet találni éjszakára.Végül ismét győzött a magyar pofátlanság és egy helyi üdülőben-kempingben álltunk meg.Még Helsinkiből tapadt ránk 3 lengyel lakóbusz,miután ők is begördültek már nem foglalkoztunk vele hogy magánterületen állunk meg és egy fillért sem fizetünk a helyért:-)Még sötét volt mikor lefeküdtünk,de nem sokat aludhattam a napkeltéig,ez többnyire így volt korábban is,nagyon korán,bőven 4 óra előtt már világosodott az ég alja.Mikor kikászálódtam a lakóbuszból már rendesen világos volt,nem sok idő maradt hosszú záridőzni.Sétálgattam ezen az érdekes,de nagyon dzsuvás parton,zenét hallgattam,kavicsokat gyűjtögettem az itthoniaknak ajándék gyanánt,elmélkedtem az élet nagy dolgain,semmit nem szeretek ennél jobban.A tenger morajlása olyan mély relax érzést kelt bennem mint semmi más,mellette pedig azt csináltam ami a legfontosabb nekem a világon,fotóztam,kellemes reggel volt...
Mivel az esti helyen nem sok homokdűne volt,megálltunk Lettországban is egy védett partszakaszon nézelődni.Pihentünk kicsit,lőttem pár képet,majd indultunk tovább hosszú utunkon.
Már idefelé is kiszúrtuk Riga mellett ezt a gigantikus víztározót,és mivel hazafelé volt időnk meg is álltunk megmászni ezt a hatalmas gátat.Elképesztő mire képes az ember, mekkora építményeket tud felhúzni a semmiből.De mivel egy ennél sokkal érdekesebb és annál is tragikusabb történet helyszíne felé igyekeztünk Lengyelországba,gyorsan folytattuk az utunkat,kilométerek százai vártak még ránk mialatt átszeltük ezt a hatalmas országot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése