09 augusztus 5

Még középiskolás koromban olvastam Erik Kulka és Otta Karus két auswitz-i túlélő könyvét,a Halálgyárat,nagy hatással volt rám az írásuk.Rég óta el akartam ide látogatni,és most a baltikumi túránk végére eljutottam ide is.Itt töltöttük az éjszakát egy parkban,reggel volt időm tenni egy sétát ebben a nagyon érdekes városban.Hihetetlen csend honol itt,érezhetően rányomta a bélyegét a haláltábor az itteniekre.Az utcán bóklászva kerestem a témákat,a szerencsém most sem hagyott el,sikerült megismerkednem egy helyi mozgássérült asszonnyal,akinek segítettem bevinni a szatyrát,így az otthonában is tudtam egy képet csinálni róla.

Az Auswitz Museum-ban kezdtük a sétát.Kettős érzelmeket hagyott bennem ez a hely.Egyrészt elborzasztott a kiállítás,ahogy végigmegyek két hatalmas üvegfal között és két oldalról bőröndök és cipők kupacai néznek rám.Elképesztő és félelmetes az a gonoszság amit megengedtek maguknak itt anno,kemény évek lehettek.Más részről pedig az ember tömeg,a csoportokban terelgetés és folyamatos rohanás miatt elveszti komolyságát a hely.Fényképezni tilos volt az épületeken belül,de hát ez nem sokat érdekelt ebben a helyzetben,miután többször rám szólt egy elég bufurc idegenvezető nő nyakból folytattam tovább.

Miután végigjártuk a múzeumot elmentünk Auswitz fő táborába Birkenauba.Mikor odaértünk még nem voltak olyan sokan,ráadásul itt szabadon bóklászhat az ember,így jobban el tudtam mélyülni a fotózásban.Nagyon érdekes hely volt,minden apró részlete beszélt és elgondolkodtatott az itt történt szörnyűségekről.Hatalmas területen terül el a Birkenau Museum,melynek nagy része már elpusztult,de a látogatók még mindig saját szemükkel láthatják milyen körülmények között éltek a deportáltak.Megrázó volt....

Korán el kellett indulnunk mert még éjszaka haza szerettünk volna érni Magyarországra.Az utolsó kockát kifelé menet lőttem talán ebben sikerült legjobban elkapnom a hely hangulatát és érzéseket amit keltett bennem.A múlt,emlékezés és a jövő,a továbblépés,megbékélés.

Az utolsó bejegyzésemben a túráról csak ff képeket csináltam,pedig ez nem jellemző rám, ilyenkor inkább ff filmre fotózok,de az sajnos nem volt.Így egy utólagos ff film hatást próbáltam ki minden,hogy visszaadjam Auswitz hangulatát.Nagyon tartalmas túra volt,köszönet jár ezért útitársaimnak Attilának,Csabának és Mariannak.És ha mennyiségben nem is lett olyan gazdag mint szokott,változatosabb lett.,már csak a fényképezőgépek mennyisége miatt amiket egy hétig hurcoltam magamon:-)Nézzétek meg a korábbi bejegyzéseket is;-)