09 június 7

A tegnapi fárasztó utazást és egész napos majd éjszakába nyúló fotózást egy kiadós pihenés követte.Semmi napkelte,reggeli fény vadászat hanem csak a masszív alvás késő délelőttig.Ekkor útra keltünk anyukámmal és belevetettük magunkat Évora felfedezésébe ami tegnap már megmutatta nekünk egyedülálló szépségét,hangulatát.A turista térképet követve róttuk az utcákat de így is sokszor lemaradtam életképeket találva vagy éppen azokat kivárva egy szép háttér előtt.Mai napig él ennek a városnak a hangulata bennem,ritkán mondok ilyet,de ide biztosan visszatérek még az életben.Gyönyörű fényeink voltak annak ellenére hogy magasan állt a nap,a szűk kis utcácskákba így is csak épp hogy beszűrődött a napsugár,amit a fehér falak szórtak szét ezzel tökéletes megvilágítást adva nekem.Szépen nyugodtan tettünk egy kört a történelmi belvárosban,visszatértem néhány tegnap megfotózott vagy kinézett helyre,majd elhagytuk a várost hisz várt ránk még egy utolsó út Portugália autópályáin Lisszabon felé.

Adios Alentejo!

Nem siettünk vissza a fővárosba,szerettük volna kikerülni a csúcsforgalmat,kora este gurultunk be a szállodánk parkolójába ahol már az első napunkat is töltöttük.Itt lejárt a kis Renault Clio-nk megbízatása,anyukám legnagyobb örömére véget ért a körút kb 2500 kilométerrel a hátunk mögött.Elég olcsó a tömegközlekedés Lisszabonban kb 1200 forintért 24 óráig bármit használhattunk,akárhogy is számoljuk az 3 BKV jegy,és hát majd látni fogjátok milyen is a helyi páblik transzport:-)Az első sétánk a városban az El Casteloba vezetett,ez a főváros több száz éves erődje,hasonlóan mint a Budai vár emelkedik Lisszabon felé.Elég meredek út vezet ide,fárasztó is volt feljutni.De kárpótolt a látvány,utunkat csempékkel kirakott régi házak övezték,hangulatban,életképekben,épület részletekben természetesen nem volt hiány.

Természetesen én még mindig nem fáradtam el,így a vacsora után nyakamba kaptam az állványom és az egész fotós felszerelésem és nekivágtam a Vasco de Gama híd felé vezető útnak.Mikor elindultam még nem gondoltam milyen hosszú és fárasztó út áll még előttem aminek nagy részét természetesen metroval tettem meg,hisz a híd a város kieső részén egy vadonat új high tech negyedben épült fel.

Mikor kiléptem a metro végállomásából nem hittem a szememnek,úgy éreztem kb 200 évet utaztam előre az időben.Mindenhol acél és üveg épületek,teljesen ellentétben azzal amit eddig láttam a városból.

Na és a hosszú séta innen indult,amit még fokozott az a tudat is hogy csak perceim vannak a naplementéig.Hála istennek az időjárás ismét kegyes volt hozzám és annyira felhős időt varázsolt nekem hogy nem is volt lehetőségem megtudni milyen naplementéről is maradok le.Minden esetre hálás kis kék órás szürkület volt ez,cseppet sem bántam hogy elgyalogoltam idáig,ellenben anyukámmal aki halálra izgulta magát miattam,mert közben a telefonom is lemerült,amit észre sem vettem a nagy fotózás hevében:-)

Lemerült telefon ide vagy oda,nem hagyhattam ki visszafelé menet ezt a csúcs modern vasúti pályaudvart,elképesztő építmény volt.Időm és kedvem sem volt már az állvánnyal bajlódni itt,úgyhogy inkább életképek születtek, mint mérnöki pontosságú épület fotók.Aki ezt a témát szereti és Lisszabonban jár,semmiképpen ne hagyja ki ezt a környéket.

Visszafelé természetesen a jól kiépített metro hálózatot használtam,meglepően egyszerűen és probléma mentesen lehet itt fotózni.Sokkal több fény is van itt mint a budapestiben és az emberek is valahogy jobban viselték a gépet a fejemen:-)

Szinte fizikai csoda hogy ezt a napot is kibírtam,mondanom sem kell hogy a mai nap befejezése is hasonló mint a tegnapié:fekvés,alvás,ennyi:-))))