Portugáliában töltött utolsó napom mondhatni a nagy sétálások napja volt.Későn keltünk,hosszú és fárasztó hét volt már mögöttünk,így csak ráérősen róttuk az utcákat valami értelmes ebédlő helyet kutatva,bár nagy naivitásnak tűnt ez délután 4 órakor a szendvicsező helyek országában.Ezekre az önfeledten játszó gyerekekre a szállodánktól nem messze találtunk,csináltam néhány fotót róluk,majd betértünk egy közértbe és jó portugál szokáshoz híven megvásároltuk a szendvicshez valónkat és visszamentünk a hotelbe.
Már késő délutánra járt mikor nyakamba akasztottam a súlyos felszerelést és elindultam a ma esti naplementém helyszínére a Belém negyedbe,érintve A Ponte 25 de Abril hidat,ami kiköpött mása a san franciscoi Golden Gate hídnak.Metrora ültem és a a belváros felé vettem az irányt.
ps.jpg)
Korábban indultam el hogy jobban szem ügyre vehessem a belvárost , a Baixa negyedet.Először az Elevadorde Santa Justa-t néztem meg,majd a Praca de Comércio felé indultam,ami Lisszabon egyik legszebb tere a Tejo partján.Nem volt szerencsém kiélvezni a tér szépségét,ugyanis teljesen fel volt túrva.A terv az volt hogy a folyó partját követve jutok el a hídig,ez így is történt,hangulatos utcácskákon vezetett utam,amit nem is sejtettem még ekkor milyen hosszú is lesz.
Mondanom sem kell felülmúltam önmagam a tegnapi térképre tekintős és távolság becslős eljárásommal,mert ez a gyaloglás még annál is hosszabb volt,mint amit az ellentétes irányba a Vasco de Gama híd felé voltam kénytelen megtenni.Már azt éreztem hogy soha nem érek oda,vállamat húzta a majd 10 kilós felszerelés,állvány,amit fogalmam sincs minek cipeltem magammal.Azért kárpótolt a látvány mikor megközelítettem ezt a hatalmas építményt és elhaladtam alatta,de majdnem sokkot kaptam,mikor megláttam innen,hogy a Belém negyed még legalább annyira messze van innen,mint amennyi utat eddig megtettem.
Nem baj,nem adtam fel,a vállam már merő egy görcs volt,nem győztem pakolgatni,váltogatni a táskát és az állványt melyiken vigyem,de nekiiramodtam.A lépteimet is sietősre kellett hogy vegyem,mert a fények kezdtek ideálisak lenni,én meg még csak a táv felénél voltam.Döntenem kellett hogy megvárom a naplementét a hídnál vagy tovább indulok.Megnéztem hol bukna le a nap,belőttem kb-ra és arra jutottam hogy jobb lesz nekem még legalább 5 kilométerrel arrébb.Belehúztam,a parton bicajozókat és joggingolókat megszégyenítő sebességgel elég gyorsan odaértem a Belém toronyhoz,ahol épp hogy elcsíptem a nap utolsó sugarait.Természetesen az állványt nem használtam,mert már az egész park árnyékban volt,és a partról sem tudtam volna semmi értelmeset fotózni.Ráadásul már az oldalam is szúrt,nem beszélve a hátamról,úgyhogy beiktattam egy kisebb pihenőt a programba.
Viszont kellő helyismeret hiányában fogalmam sem volt hogyan jutok vissza erről a nem éppen bizalomgerjesztő,kieső külvárosi gyár negyedből a biztonságot nyújtó szállodába.Szerencsére volt még nálam egy metro jegy,ami elvileg segíthetett volna a visszajutásban,dehát a legközelebbi helyi érdekeltségű vasút állomásig is kellett még gyalogolni bőven.Felüdülés volt a végállomáson átpattanni a metrora és teljesen kimerülten elterülni a szállodai szobánk finom puha ágyán.Többre nagyon nem emlékszenm ebből a napból,de másnap sokmindent felidézett az izomláz amit a lábamban éreztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése