2009. április 24., péntek

09 április 24

Már írtam korábban arról a gyönyörű estéről mikor az udvaron meghallottam az egyik szomszédomat hegedülni.Azóta eltelt egy kis idő,megismerkedtem vele jobban és eljött az első fotózás is.Ahogy már korábban megbeszéltük a dédnagymamája autentikus zenész lakásában készítettem el róla a képeket.A következő fotózást valószínűleg délelőttre beszélem majd meg vele,mert a keleti fekvésű lakásba sajnos alig szűrődött be fény,a magas ISO látszik is a képeken,bár ez sokszor csak a javára válik a felvételeknek.Azért a szemközti világos falról így is visszaverődtek a délutáni fények,pont olyan sejtelmes volt a megvilágítás,amilyet szerettem volna.Az indulástól fotóztam az eseményeket,elkapott pillanatokat és beállított fotókat is csináltam,időm volt bőven és a modellem is nagyon segítőkész volt,mindent meg tudtam lőni amit elképzeltem.Apropó,a modellem:

Bordás Béla Zoltán,mint kiderült nem csak mint árucikk foglalkozik a hangszerekkel,de nagyon tehetséges zenész is.Tradicionális zenész családból származik,a felmenői mind valamilyen hangszeren játszottak.8 évesen kezdett hegedülni,mellette gitározott is és a zongorázás is foglalkoztatta.Másfél éve tért át a brácsára,a tanulmányait ezen a hangszeren fogja folytatni a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban jövőre.Nagyon szereti a cigány zenét,mégis a klasszikus zenei pálya mellett döntött,amiből ízelítőt adott a fotózás alatt,Vivaldit játszott,meseszép volt....


3 megjegyzés:

  1. nagyon nagy sor!

    úgy üt igazán ha nézegetés közben szól a brácsavizsga :)

    grat!

    VálaszTörlés