A tegnapi korai kelés nem tántorított el attól hogy ezt ma is megismételjem. Mikor külföldön vagyok olyan vagyok mint egy felhúzott játék autó és egy percet sem mulasztanék el a fotózási lehetőségekből. Nem is bántam meg hogy 5-kor neki indultam a part déli részének. Ez a hely a tegnapi helyszín mustrának köszönhető és mikor már megérkeztem és kezdtek felragyogni a nap első sugarai tudtam hogy ez egy fullos napkelte lesz:-)
Csodálatos reggel volt és elégedetten bújtam vissza az ágyba Dina mellé. Mára semmi komoly túrát nem terveztünk. Arra gondoltunk hogy csak átugrunk Bandolba, esetleg ha van idő kicsit még tovább robogunk Marseille felé a parton. Ezért volt időnk lustálkodni és kényelmesen elindulni a szomszédos városba. Bandol néhány kilométerre volt csak tőlünk, egy mozgalmas tengerparti város tele üzletekkel a parton. Kicsit beljebb is körbenéztünk majd visszamentünk a partra ahol az utazás talán legjobb élménye várt minket.
Imádom a bazárokat, a bolhapiacokat pedig még inkább. Teljesen véletlen volt hogy pont vasárnap ugrottunk át és egy ilyen csodálatos forgatag várt. Itt nem a nálunk megszokott szoci-retro kínálat volt hanem békeidőbeli gyöngyszemek kimeríthetetlen tára. Lemezek, régi szerszámok, díszek, játékok és majdnem minden 1 euro-ért:-) Rögtön be is vásároltunk ajándékot és emléktárgyakat magunknak és a családnak és ajánlom mindenkinek hogy szervezzen ide egy látogatást ha erre jár:-)
A város amúgy nagyon hangulatos volt, a franciáknak teljesen mást jelent a vasárnap, ilyenkor mindenki az utcán van, egy kávézóban vagy egy étteremben ül. És van aki az utcán tangózik, salsazik ahogy mi is tanúi lehettünk. Nagyon tetszett ez a kis délutáni táncrendezvény, ritkán lát ilyet az ember...
Aztán visszamentünk a motorunkhoz, táskánk tele a piacon vásárolt kincsekkel kellemes kis délutánt töltöttünk Bandolban. Útközben még készítettem néhány életképet, Franciaországban nagyon egyszerű az utcán fotózni. Bevallom őszintén sokat hallottam hogy goromba nép, de mi pont az ellenkezőjét tapasztaltuk már az elejétől. Mindenki kedves volt, segítőkész mégha angolul nem is beszéltek sokan.
Visszagurultunk a hotelhez, majd kifeküdtünk kicsit a napra a parton. Figyeltük az embereket és élveztük a tengert, a napsütést egymást, az életet.
Aztán kicsit borús lett az idő és visszamentünk a hotelbe. Én az ablakból figyeltem hogy alakul az időjárás és már a naplemente is közelgett. Szerencsére az utolsó naplementém csak durvább lett ebben a felhős időben és azonnal motorra is ültem hogy elkaphassam a nap utolsó sugarait. A mi partunkon maradtam csak elmentem a déli végébe ahol még nem fotóztam korábban. Szétnyitottam az állványt, elindítottam az expot, hallgattam a morajló tengert és arra gondoltam milyen szerencsés vagyok hogy itt fotózhatok ezen az álomszép helyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése