Már nagyon régen, tavaly áprilisban volt utoljára hogy külföldi utazásról írhattam a blogomon, ma végre eljött az a nap mikor rövid időre elhagyhattuk Dinával kis hazánkat és elindulhattunk felfedezni a Francia riviérát. Az egész út egy pályázat nyereményének része volt ahol egy autós fesztiválra a Mini United 2012 -re lettünk hivatalosak, egy korábbi bejegyzésben írtam róla. A Mini mindent leszervezett nekünk már előre és én is komoly tervekkel álltam az út elé. Korán el kellett indulnunk hogy a nagy bőrönddel kiérjünk Ferihegyre(nekem már örökre az marad:-) és az új SkyCourt terminálban várhattuk a gép indulását. Nagyon szép épület, csak úgy árad benne a fény, letisztult, tágas. Hosszú útnak néztünk elébe mert müncheni átszállással mentünk tovább Marseille-be és volt 2 óra a bolyongási időnk a hatalmas reptéren.
Ennyi idő alatt körbenézhettünk ezen az igencsak forgalmas helyen. Szeretem a repülőtereket, mert annyi féle nemzet és kultúra, öltözködés és letisztultság árad belőlük amit képeken is jól meg lehet mutatni. Gyorsan elment az idő, Lufthansa-val utaztunk így volt önkiszolgálós kávé, internet pontok. Az egész terminál tükrözi a német erőt és precizitást, luxus cikkek mindenütt, egy MClaren versenyautót is megnézhetsz közelről vagy csak nézelődsz hogy elverd az időd. Itt még nem is sejtettük mi vár ránk Marseille-ben
Naplementében szálltunk le Marseille repterén, remek idő volt és a St Charles vasútállomásig is könnyen eljutottunk. Bár már a vonatjegyesnél szembesülnöm kellett azzal hogy egy nemzetközi repülőtér jegyárusa nem beszél angolul:-) Viszont a vonaton összeismerkedtünk egy férfival aki korábban egy évet dolgozott Magyarországon, ő segített nekünk gyorsan elérni a Bandolba tartó járatot a nagy pályaudvar káoszában. A vonat elindult, majd egy alagút végén megállt és nem ment tovább. Több mint egy óra után a masiniszta átment a vonat végébe majd visszamentünk a St Chareles-ba. Már igencsak későre járt és minden jel arra mutatott hogy nem fogunk egykönnyen elérni a 40km-re lévő hotelunkba és a vasútállomáson elég para lett volna aludni. Vártunk egy újabb órát és olyan 10 körül elindult egy vonat ami az akkorra már teljesen felidegesített és megviselt utas tömeget végre hazaszállította. Mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt az úton, és mivel jó későn értünk Six-Fours les Plages-ba egy utas felajánlotta hogy hazavisznek minket az állomásról. Meglepő az ilyen gesztus manapság vadidegeneknek...
Szinte az egész napot végigutaztuk és hulla fáradtan pakoltunk le a hotelszobánkban. A sötét miatt már nem sokat láttunk a helyből de azért tettünk egy rövid sétát a parton, éreztük egy kicsit a tenger illatát és hallgattuk hangját, majd lepihentünk. Holnap komoly teljesítmény vár rám, fél hatkor kell keljek a Nappal és megyünk a Mini United 2012- re is, robogóval. Ííízirájder Öcsém!!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése