2011. október 25., kedd

11 október 25

Tapasztalati Szakértőkről készülő sorozatom újabb személlyel bővült.Pletser Ági egy jelenség,aki nyughatatlanul küzd azért hogy az emberekben ne legyen megkülönböztetés, mindenki elfogadja a másikat. Többszöri találkozás után készült ez a kép róla amit már előre megterveztem mikor egy korábbi beszélgetés során megemlítette hogy meleg szakkört szokott szervezni. Hát így alakult hogy meghívott a Pink Buzogány szakkör találkozójára egy belvárosi kocsmában ahol elkészülhetett ez a portré róla.



A katalizátor

A Pletser Ági. A szegénységet nem csak anyagi megközelítésből szemléli, a Magyar Szegényellenes Hálozattal próbálja megadni az első lökést a rászorulóknak. Nyughatatlan harcos, nem bírja a beskatulyázást és a kirekesztést. A Tapasztalati Szakértő képzést elsők között látta Brüsszelben és vett részt az itthoni megvalósításban.Egy budapesti füstös kocsmában meleg szakkört tart, roma iskolai szegregációs felmérésen dolgozik, nyári táborban szegény gyerekekkel foglalkozik. Egyszerű házimami. Semmi extra...


6 megjegyzés:

  1. Axióma

    ki nem vigasztal
    meg, mikor megbántottad,
    az nem is szeret

    VálaszTörlés
  2. A kisebbség a "legfontosabb" Magyarországon nem?

    VálaszTörlés
  3. Ezt kifejtenéd mielőtt válaszolnék rá?

    VálaszTörlés
  4. Vagyis ha trollkodni szeretnél akkor inkább ne.Amint látod ez nem az a fórum...

    VálaszTörlés
  5. A megkülönböztetés furcsa masina az emberi agyban. Megkülönböztetni meg lehet, sőt kell is, hiszen szerencsére nem klónok vagyunk, ami nagyon unalmas lenne. Az elfogadás téma osztogatásánál is kevesen álltunk sorban annak idején, de ezt tanulni lehet és kell is. De ne menjünk messzire, elfogadni tudni kell már anyánkat, apánkat, férjünket, feleségünket, aztán leglegebb barátunkat, gyerekünket. Majd bővül a kör és el kell fogadnunk mindenféle társaságot, amibe valaha is beléptünk, még ha az ideiglenesen a buszközönség. Annyira mindegy, kinek milyen arcszíne van, a mentalitás, a bármihez való hozzáállás lesz a fontos.
    Az el nem fogadottak szenvednek ugyan attól, ha nem fogadják el őket. Aki nem fogad el, látszólag nem szenved ugyan, mégis sokkal rosszabb neki, mert hiányzik belőle egy fontos kincs, az elfogadás képessége.
    Még egy gondolat erről: kölcsönösnek kell lennie az elfogadásnak, mert van mikor éppen azért nem fogadható el valaki, mert ő sem fogadja el azt, aki végül is elfogadná.


    Mivel az embereknek csak milliárdrésze Terézanya, Erzsébet vagy Margit királyné, nehéz megbirkózni a dologgal.

    VálaszTörlés
  6. Hasonlóan gondolom.

    Köszönöm Isabel

    VálaszTörlés