10 szeptember 24

A blogbejegyzésben található összes kép kizárólagos joga Balogh Zoltánt illeti.Írásos engedély nélküli felhasználás,publikálás azonnali pert von maga után!

All of the rights of the pictures contains this blogpost are held by Zoltán Balogh.All use and publication without writed permission will follow action of law!


A Csernobili 30-km-es zónába való bejutás körülményeiről személyiségi jogok megsértése elkerülése végett nem adok semmilyen információt sem itt a blogon,sem pedig privát megkeresés útján.Sajnálom

I will not give any information about enter to the Chernobyl 30 km zone because of personatilty rights.Not in the blog and any way of emailing.Sorry


Még tavaly Finnországban odaúton pattant ki a szikra hogy néhány ismerősömmel elutazzunk Ukrajnába és azon belül is hírhedt Csernobilba. Mindig érdekeltek az érdekes témák az ismeretlen, kevesek által bemutatott rejtélyes dolgok.Csernobilra mindig is így gondoltam és érdekelt a története, milyen is lehet ez a hely, milyen drámák folyhattak itt le 86-ban. Nemsokára közeledik a tragédia 25 évfordulója és újra aktualitása is lesz a témának, így semmiképpen nem mondtam nemet erre a lájtos hétvégi kiruccanásra. Dacoltam a veszéllyel, de azért józanul is felmértem a helyzetet.Indulás előtt rengeteg információt összeszedtem és sok videót megnéztem hogy magam elé tudjam a helyet vizualizálni, mi lehet ott. Mégis maga az út teljesen ad hoc jellegű volt,mivel semmilyen konkrét engedélyünk nem volt a bejutásra leszámítva a Magyar Sugártani Intézet ajánlását és azt hogy tudtuk hogy Kievben szerveznek látogatásokat az erőműbe.

Csütörtökön elindultunk este egy Opel Corsa-val 4en és egy igen viszontagságos út végén érkeztünk meg Kiev-be péntek ebédidő tájt. Kiderült az első 100 méteren a határ átlépése után hogy itt minden a pénzről és a korrupcióról szól hivatali szinten, azonnal meg is büntettek minket a rendőrök. És ez így ment még kétszer Kiev-ig és olyan is volt mikor kajakra tőrbe csaltak:-) Na mindegy, sietős volt a dolgunk, fizettünk. Az utak katasztrofális állapotban vannak, itt érzi az ember hogy ez már keményen kelet. Románia útjai fejlődnek, Ukrajnának eszében sincs kiszolgálni jó utakkal az európai közlekedést,j ól elvannak ők mindenféle EU hülyeség nélkül. És igazuk van, megvan mindenük, nincs nekik szükségük semmilyen nyugati hatalom befolyására. Bár annak annyira nem örültünk hogy sehol nem láttunk egy latin betűt sem és az angol tudásuk is elég gyér, szinte senki nem beszéli a nyelvet. Nehéz volt megértetni magunkat és információt szerezni, bár mi sem voltunk valami felkészültek. Utazási irodát nem igen találtunk, de ha láttunk is volna sem hiszem hogy szót tudtunk volna érteni, bár nagyon segítőkészek voltak az ukránok, soha nem mutogattam még ennyit mint itt:-) Kiev nagyon érdekes város tele panel felhőkarcolókkal, ezer féle néppel, a szocializmus minden fájó és kedves emlékével. Olyan mintha egy lengyel piacon lennék folyamatosan, mivel az utcán mindenfelé árul valaki valamit. Tájékozódni is igen nehéz, mert az épületek eléggé egyformák. Most várost nézni sem volt nagyon időnk, mert egyre csak teltek az órák és én még mindig az egyik taxis feleségével próbáltam telefonon(mert felhívta nekünk!) a központi pályaudvart belőni mert ő épp beszélt angolul:-) Aztán feladtuk hogy megtaláljuk az egyetlen tourinform-ot Kievben, felhívtuk az egyik utazási irodát aki utakat szervez a zónán belülre. Erre ők közölték hogy hétvégén nem látogatható az erőmű. Pfff!! Kezdett már kicsit kilátástalan lenni a helyzet mikor úgy döntöttünk hogy észak felé vesszük az irányt és a zóna környékén próbálunk boldogulni.

Már kezdett késő délután lenni és a nap is átbukni alacsonyabb állásba. Elbűvölő és hangulatos a vidéki Ukrajna, nagyon emlékeztetett Észtországra a sok fenyő miatt. Igazi vidéki hangulatok övezték utunkat amikben érezhető volt az orosz boldogság és keserűség egyben. A városból kiérve elkezdtek ritkulni a faluk száma az út mellett. Már sötétedett mikor megérkeztünk Ivankiv-ba ami a mai napig is egy nagyváros a zóna közvetlen szélén. Az embereket az utcákon elnézve általánosságban elmondhattuk hogy az ukránok fittyet sem hánynak a háttér sugárzásra.Mit is tehetnének nem kérték és ez az otthonuk...

Itt már valamennyire érezhető az a csönd ami ezt a területet körbeveszi és mély alázatra kényszeríti az embert,több felelősségre inti.A zóna határába érve sikerült elintéznünk hogy bejussunk másnap.A bejutás részleteit nem szeretném taglalni mivel nem akarok senkit bajba sodorni,a diszkréció kincs, ahogy odakint megtanultam ezektől a nagyon kedves emberektől. Minden esetre annyit elmondhatok hogy az hogy bent jártam legnagyobb részben a szerencsének, és kisebb részben a szervezésnek és a hivatalos papírjainknak volt köszönhető. Ez az utazás egy igazi road movie volt amerikai filmbe illő fordulatokkal , amiben ha egy pillanat nem úgy történik ahogy történt nem jött volna össze a bejutás. A következő bejegyzésemben pedig inkább személyes élményeimet írom le mintsem általános tudományos feltárást fogom megfogalmazni mondandóm az ott látottakról.Remélem titokzatosságom ellenére is kedveteket lelitek majd,ha más nem csak a képekben:-)