10 november 17

A Basel-i látogatásom második napja nagyon borúsan kezdődött.Hajnalban felkeltem és kinéztem a hotel szobám ablakán és úgy döntöttem nem megyek ki napkeltére a Rajna partra.Viszont később,olyan 10 óra tájt már kedvezőbben alakultak a fényviszonyok és mintha rendelésre érkezett volna,megnyíltak a felhők és elő-elő bukkant a nap.Azonnal útnak indultam és kisebb kitérővel de sikerült betájolnom magam a folyó felé.

A nap hét ágra sütött.A városban csendben,óramű pontossággal zajlott az élet.A folyónál ebből még kevesebb volt érezhető,hihetetlen biztonságot és nyugalmat árasztott a part menti sétány.A Rajna mindkét oldalát bejártam és figyeltem az embereket,épületeket ,természetet.Nagyon jól esett ez a kis séta,de lassan indulnom kellett visszafelé,főleg úgy hogy a telefonomat a hotelben hagytam és nem is tudtam mennyi az idő.

Nem kellett kétségbe esnem hisz beérve az óváros szívébe egyszerre akár 100 óráról is leolvashattam volna az időt a luxus boltok kirakatának egyikében.Hihetetlen mennyire jól élnek itt az emberek,a cigány utcazenész full márkás ruhákban nyomja,az üzletek,az éttermek mind tele, mindenki jó kedvel teszi a dolgát. Viszont ennek az életszínvonalnak meg is van az ára.Nagyon drága ország, pl egy alap Burger King menü 3000 forintba fáj,ezek után más nagyon nem is mertem vásárolni itt:-)

Időben visszaértem,sőt még várnom is kellett jócskán a vonatom indulásáig.A várakozás perceit a vasútállomáson töltöttem,mivel a hotelből ki kellett csekkoljak.Figyeltem az embereket és gondolkodtam rajta mennyire más itt.Nagyon érdekes szociológiai tanulmány és tapasztalat volt azt látni hogy kb annyira lehet szemet szúró a jóllét,mint máshol a nyomor.Miután kielmélkedtem magam az élet nagy dolgain vonatra szálltam és elindultam Zürich felé:-)

Már majdnem azt hittem hamarosan vége ennek a rövid svájci kalandnak mikor megtaláltam a beszálló kapum Budapest felé olyan 17 óra tájt.Egy újságot olvastam a váróban mikor hallom hogy bemondják angolul hogy keresnek egy önként felajánlót aki némi térítés(250 euro) ellenében elcseréli a jegyét a járatról mert túltelítették a gépet. Azonnal megkerestem a pultot elcseréltem a járatom egy későbbi , Münchenben átszállásos útra:-)A svájci jó akaróim még utoljára megajándékoztak kedvességükkel egy bankkártya formájában,igazából nem is érhetett volna véget stílusosabban ez az út este 11-kor(késéssel) Budapesten:-)