2010. január 22., péntek

10 január 22

Ma korán keltem és indultam az új MUOSZ székházba ami néhány utcányira van tőlem(mi nincs:-)Vittem a gépem és szokásomhoz híven már ahogy kifordultam az utcára beállítottam mindent tüzelésre készen.Siettem,gondolataim teljesen máshol jártak,már nagyon vártam ezt a mai napot.Mikor az Oktogonnál voltam és a szemem előtt történt meg egy olyan kedves pillanat amire máskor reflex szerűen lövök egy képet,most már csak az emlékezetemben marad meg,gondolataim mélyén észre sem vettem,csak utólag bántam hogy kihagytam ahogy egy vidám ifjú pár egymás kezét átemeli a náluk lassabb idős nénin.Szép életkép volt,örömmel teli felszabadult,őszinte,olyan amiket többnyire keresek.Rossz jelnek éreztem ezt,de igazából akkor fehéredett el előttem minden,mikor a Sajtó Fotó pályázat sajtótájékoztatójára beértem és regisztrálni akartam,a nevem nem volt a lapon,ellenben másé igen aki képriport kategóriában szerepelt a végén,és most meg lett jelölve díjazottként.Egy világ omlott össze bennem,igazából már bántam hogy eljöttem,nem is értettem miért vagyok itt,gondolhattam volna hogy meghívnak ha valami eredményt értem el.Nagyon rossz érzés volt,és végignézve a képeket csalódás is.Számítottam idén valamire,rengeteg munkám volt az elküldött képekben és nagyon kellett volna mind lelkileg mind szakmailag ez az elismerés most év elején.Arra kellett rájöjjek hogy erre az évre a riportfotós szakma saját magának osztotta ki díjait,ami persze nem azt jelenti hogy a nyertesek színvonala annyira alacsony lenne,de sok jó kép,sorozat nem kapott figyelmet és a zárt ajtós zsűrizés is elég sok kétséget merít fel az emberben.Talán ha egy amatőr díjazott lett az egész anyagban,ez azért máshogy szokott lenni és szerintem lehetett volna idén is máshogy.Mindegy,annyira nem kavart fel mint gondoltam,lehet ez is inkább megerősít és olyan utak felé terel amire tényleg hívatott vagyok.Semmi sincs véletlen,valószínűleg most ez sem csak úgy történt.Át kell értékeljek magamban sok mindent,más fórumokat kell keressek ahol érvényesülni tudok és legfőképpen vissza kell kerüljek arra az érzelmi szintre amit a sajtótájékoztató előtt hagytam elmenni,az élte örömeire,szép pillanataira kell figyelnem,ahogy teszem ezt már évek óta.Kevésbé akarni mindent az életben...



fotó:Csoboth Edina:-)

5 megjegyzés:

  1. "egyet se búsulj,..."
    a válaszom itt

    http://vedresagi.blogspot.com/2010/01/hidegkonyhacoldkitchen.html

    VálaszTörlés
  2. Szerintem a külföldi pályázatokat figyeld és oda add be a képeidet!
    Felesleges az itthoni "szakmának" a dolgaival foglalkozni.
    Egyik kedves barátunkkal történt, hogy anno megvágták a World Press-re küldött fotóját, amibe ha nem nyúltak volna bele ( amiről mondanom sem kell, hogy nem is tudott)nyert volna. A zsűri hiányolta a képről az embereket és pont azt vágta le a magyar "szakmai zsűri".
    De sebaj szépek a képeid,örömet okoz másoknak, a többi pedig nem számít!!!!
    Szép napot!
    Gabi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó fotós vagy Zoli! Járd a magad útját, tudom ehhez szükség van a pályázatokon elért eredményekre is. Nem tudom a fotózásból élsz-e, ha igen akkor fontos lett volna egy díjazott fotó, hanem akkor rá se ránts!
    Üdv: Laci

    VálaszTörlés
  4. én is csak biztatni tudlak. ha élvezed amit csinálsz és meg tudod oldani az anyagi dolgaid, akkor folytasd! sajnos a mindennapokban nem mindig kapjuk meg az elismerést, visszajelzést.

    VálaszTörlés