2009. július 6., hétfő

09 július 6



Egyedül a nagyváros tébolyult dzsungelében,
Távol az otthontól,távol önmagamtól,
Furcsa sikító hangok,sötét fények szorító gyűrűjében

A valóság felett 2 méter magasban,
Idegen szemmel,idegen szívvel,
Csak tovasuhanó emberek torz képével az agyamban

A magasból bukottként a föld alá vezet az út,
Üres tekintetek,üres kérdései,
Neonfény reklámot vetít vakítóan rám a múlt

Utolsó utasként utoljára utazok majd tova,
Elveszett álmokkal,elveszett vágyakkal,
Magamban,magam mögött hagyva mindent érek majd valamikor haza

2 megjegyzés:

  1. Zoli! Számomra nem tökéletes, hogy az erdélyi menyecske sem lett éles! A metro bemozdulása tökéletes,de szerintem jó lenne, ha legalább a nő éles lenne, de szerintem az egész fotó bemozdult.
    Bocs, ha rosszul látom!
    Laci

    VálaszTörlés
  2. Igen,valóban nem tökéletesen éles a kép.A néni ruháját befújta a metro szele,talán ezért látszik erősen bemozdultnak,nameg kicsit mozgásban is volt,Viszont ha mondjuk megnézed a metro biztonsági sávját és a padlót talán érezhető némi stabilitás.Magyarázkodom,pedig régebben egy ilyen képet lehet ki is kukáztam volna azonnal.Változnak az idők:-)

    Köszönöm szépen a véleményed Laci!

    VálaszTörlés