2009. július 24., péntek

09 július 24

Írással és persze új képekkel térek vissza,és köszönhetően Sóos Lacus (slacus) szíves meghívásának otthonába Dunaszerdahelyre az élet is visszatért belém.Mint oly sok fotóst,őt is az interneten ismertem meg,és ez volt az első személyes találkozásunk.Egy neves esemény kapcsán történt a meghívás,amiről majd a holnapi bejegyzésemben számolok be részletesen.Korán keltem,sok elintéznivalóm volt még a mai napon,majd délután hátamra kaptam a kis batyum és elindultam Szlovákia felé.5 óra körül futott ki a vonatom A Keletiből,majd nem is olyan sokkal rá már Komáromban voltam,ahol egy kis sétát beiktatva szeltem át a már képzeletbeli országhatárt.



Alig egy órát kellett várakoznom a vonatomra Dunaszerdahely felé Komarnoból.Furcsa érzés volt néhány száz méter megtétele után egy másik országban lenni,de szerencsére sokan beszéltek magyarul,így annyira nagyon nem is tévedtem el a vasútállomás felé.Egyedül a kalauz volt kissé furcsa mikor már fent ültem a vonaton.Kérdem tőle,mikorra érünk Dunaszerdahelyre?Néz nagyokat,nem beszél magyarul,mondja.Mondom akkor,speak english?Azonnal megyszólalt magyarul,vicces volt:-)Az út nagyon hagulatos volt,szakasztott MÁV fíling,és hát igen,már tagadni sem akarom hogy teljesen rákattantam az ellenfényben fotózásra:-)



Lacus a vasútállomáson várt rám,majd egy gyors pizzázás után már egy helyi italmérő egységben voltunk ahol rendszeresen összejön Dunaszerdahely fotós fiatalsága.Kellemes kis sörözés és szúnyogetetés következett,majd hazaséta és még pár óra beszélgetés....



2 megjegyzés:

  1. ennyi ellenfényes kép után nem csodálom hogy nem látsz :D

    VálaszTörlés
  2. Inkább azt csodálom hogy még látok:-D

    VálaszTörlés