09 június 5

Az utolsó Portóban töltött éjszaka után korán elkezdődött a nap.Nem sok idő volt már hátra itt,így korán kellett indulnom hogy felfedezhessem a város központi piacát a Mercado do Bolhao-t.Hangulatos hely volt,bár szerintem korán értem ide és nem is maradtam sokáig de így is sikerült megmutatnia nekem egy nyugodt,kellemes arcát a csarnoknak.Próbáltam észrevétlen maradni és életképeket elkapni,mert sajnos az öreg kofák nem voltak valami együttműködőek a fotózást illetően,többen visszautasítottak,így maradt a sunyizás:-)A végére egész jó fények alakultak és az a rengeteg galamb ami a zöldségekre,magvakra jön ide segítettek hangulatot teremteni.

Miután visszaértem a hotelbe,ami szerencsére pár utcára volt a piactól,megreggeliztünk és még gyorsan elmentünk bort venni a barátoknak ajándékba,meg szendvicsnek valót a hosszú,megállókkal teli napra Fatimáig.

Már rutinosan lavíroztunk kifelé Portóból,és dél felé vettük az irányt.Az első megállónk az Aveiro környéki delta vidék volt a Ria de Aveiro mocsaras lagúnákkal,tengerparttal,csónakokkal,halászokkal.Nem akartunk bemenni Aveiroba,messziről is egy hatalmas ipari városnak tűnt,hanem az egyik oldaltól az óceánnal a másikról pedig lagúnákkal körbevett félszigetet céloztuk meg a tengerparti nagyváros fölött valamivel.Nagyon érdekes,nyugodt környék volt ez,többször megálltunk út közben hogy ízelítőt kapjunk a helyi halászok életéből.Beszéltem is egyel,éppen hínárokat szedtek ki a hálójukból,azt gyűjtik itt sokan,de hogy mire kell nekik nem derült ki,ehhez kevés volt a spanyollal kevert portugál tudásom:-)

A konkrét célunk a félszigeten Torreira volt,ha a régi kikötő várost nem is de ezt a csodálatos dűnés tengerpartot sikerült megtalálnunk.Olvastam útikönyvekben arról hogy ezeket a halászhajókat traktorral vontatják az óceánban,de arra nem gondoltam hogy ezt a saját szememmel is láthatom egyszer majd.Vagyis akár testközelből is láthattam volna ha vártam volna egy kicsit,de természetesen pont akkor kezdték el a műveletet mikor én már megküzdöttem a homokkal és kint voltam biztonságos talajjal a talpam alatt.

Elhagytuk magunk mögött ezt a gyönyörű partot,egy másik nevezetes halászkikötőt keresve,de nem találva.Itt egy kisebb hiba csúszott be a tegnap esti tervezésbe,velem is megesik az ilyen,sajnos összekevertem két parti települést és így a rossz helyen kerestük a portugál halászok híres csíkos kunyhóit,amik eredetileg Costa Nova-n találhatók.Bár Praia do Mira után már magam sem tudom léteznek e még ezek a házikók.Állítólag itt is egy rakás háznak kellene lenni,de ez már a múlté,helyettük a szokásos üdülő környezet fogadott minket és csak ez az egy árválkodott a sok beton és tégla épület között.Ráadásul az eső is elkapott minket,és hát a helyi tengeri konyha sem volt az igazi,itt fel is adtam a különleges ízek keresését Portugáliában.

Ez a hely után kissé csalódottan,félreeső kis utakon indultunk el Fatima felé.Nem sokat tudtam erről a helyről azon kívül hogy a múlt század elején egy jelenés tanúi voltak az akkor még kis pásztorfalu lakói.Hát ez mára már nem így van,a kis kápolna egy hatalmas templom komplexummá nőtte ki magát és a fáradt zarándokokra luxus szállodák és kegytárgy boltok hada vár,érdekes kontraszt.Lepakoltunk a szállodában és pár száz méterre már ez a gigantikus épületegyüttes fogadott minket,egy modern templom és vele szemben a régi bazilika,lélegzetelállító fényjátékban,rendelni sem lehetett volna szebbet.

Őszintén megvallva nem sokat reméltem ettől az éjszakától,nem is nagyon akartam Fatimában megszállni mindaddig,amíg meg nem tudtam hogy este fáklyás körmenet lesz a templomban és szent mise a zarándokoknak.Nem vagyok vallásos,templomban is kisgyerek koromban voltam utoljára az esküvői fotózásokat leszámítva,de az az áhitat ami itt körülvett kézzel fogható volt.Azt a csöndet és nyugalmat amit éreztem a mise alatt soha nem fogom elfelejteni,valóban egy Isten közeli élmény volt.