Érdekes hogy mekkora ereje van a zenének.Mennyire formálhatja az ember hangulatát,érzéseit.Persze ez nem csoda,mert mint a fotózás,a zene is egy olyan művészet,ami az érzelmeken,hangulatokon alapul és azokat hívatott kifejezni és megmutatni másnak.Talán ezért van az hogy sokszor beugrik egy kép és annak kapcsán azonnal egy zene.Ma pont fordítva történt.Egész nap a szobámban ültem a monitorjaim előtt,a képeimet buherálva.Még boltba sem mentem ki,pizzát rendeltem,szar idő volt,semmi programom nem volt mára.Arról nem is beszélve hogy az elmúlt 2 nap annyira kimerített hogy délután keltem csak fel.Nem is fotóztam semmit,mit is fotóztam volna a 4 fal között,és súlyos mód rákattantam az Evanesence-re.Ok,divat zene,MTV,húú de depressziósak vagyunk,mellette meg kelta tündék földjén fekszünk a fűben okosság,mégis egész nap a meglévő 3 albumukat hallgattam.Én nem kaptam el ezt az "EMO" hullámot mint mondjuk anno a Bonanza Banzai-t,és nem is mint divat,hanem mint zene tudom hallgatni őket.De hogy is jön ide a fotó?Úgy hogy volt egy szám ami nagyon megfogott,és ehhez gondolatban annyira hozzá tudtam társítani egy érzést hogy eszembe jutott hogy esetleg ez ebben a képemben is benne van.Szerintetek?
Nagyon kellemes a zenével együtt!
VálaszTörlés