Egy hosszú nap és egy hosszú bejegyzés után újra egy hosszú nap és bejegyzés következik.Habár ma nem a baglyokkal keltünk,korai volt az indulás.A mai napunk eredményesebbnek ígérkezett a tegnapinál,ez látszani fog a képek mennyiségén és a helyszínek,témák változatosságán és a fények minőségén is.A Balaton északi partja volt az úti cél ,az első állomásunk Salföld volt.Jártam már ebben a gyönyörű faluban korábban,mikor a volt feleségem szakdolgozatához csináltunk kutatómunkát,ami pontosabban egy kirándulást takart a térség főbb nevezetességeinél.Ez a hely semmit sem változott.A nyugalom szinte kézzel fogható,az egész major maga az idill.Sokféle állat látható itt,a szamártól kezdve a mangalicáig ,érdekes hely ez egy tízemeletesek erdejében nőtt városi suhanc számára.
A változatos útiterv mellett az időjárás is hozta a formáját.A verőfényes napsütést felhős,viharos percek váltották,érdekes módon mindig pont akkor borult be mikor napfény kellett volna a forgatáshoz.Már meg sem lepődünk ezen.A második állomás a badacsonyi Rózsa kő volt.Kisfaludy Sándor és felesége Szegedy Róza anno ezen a kövön turbékoltak és ez után született a legenda hogy az a pár aki leül erre a kőre egy éven belül összeházasodik.Sőt ha egyedül ül le valaki és a szerelmére gondol ,az hasonló érzelmeket várhat hamarosan.Hmm,lehet le kellett volna seggelnem a kőre egy kicsit nekem is:-)))
Nem vagyok egy múzeumba járó típus,úgy gondolom hogy mozdulatlan tárgyakat nézegetni elfecsérelt idő,egy idegen helyen az élet nem négy fal között folyik-ami legtöbbször egy kriptához hasonlít-hanem az utcán.Annak ellenére hogy a balatonedericsi Afrika Múzeum tényleg egy hullaházhoz hasonlítható,nagyon tetszett ez az egyedülálló gyűjtemény.Nagy Endre egy igazi kalandor,világutazó volt,ami már alapból jó pont nálam.Elképesztő mennyiségű személyes használati tárgy,trófea található itt,egy különleges állatkert és park mellett.A nagy vadász halála óta felesége Beretz Katalin üzemelteti a múzeumot,aki egy igazi kimért arisztokrata úri nő.Róla készítettem ezeket a portrékat,és egy a parkban dolgozó fafaragó bácsiról.
És a sok kulturális csemege után jöjjön egy igazi "off brain" fíling,a somogybabodi Off Road Fesztivál.Titkon egész nap azt reméltem hogy mielőtt ideérünk egy hatalmas eső öntözi meg a Balaton déli partját hogy jó kis dagonya várjon itt,de nem így történt.Kb fél óra után már a por erősen csikorgott a fogaim között,és igencsak korlátozva voltam az objektívjeim cserélgetése terén is,csak a 10-20-at és a telét használtam,de a telét is csak egyszer tekertem fel,mikor a siratófalakat és az előtte elterülő nyílt terepet fotóztam a VIP emelvényről.Imádom a fesztiválokat,de itt mégiscsak érezhető volt az erős kontraszt.Nem vagyok egy korlátolt fazon,de kicsit ijesztőnek találom mikor a vezetést és az ivászatot egy lapon említjük.Csoda hogy az a pár óra alatt amit itt töltöttünk nem láttam balesetet.A másik erős ellentét abban rejlett,hogy itt voltunk a gyönyörű somogyi dombok lábánál és a főszerkesztőm gyors fejszámolása alapján óránként kb 2000 liter benzin pöfögött bele ebbe az oxigén dús levegőbe.Namostakkormivan?
A tegnapi hajtás-káosz után úgy voltam vele hogy ma már semmi nem lep meg.Nem is történt semmi extrém mindaddig mikor hazafelé menet Siófok határában megláttuk hogy a tegnapi kedves hőlégballonos társaság maga mögött hagyja az anyaföldet és levegőbe emelkedik.Ha belegondolok ma szelesebb napunk volt az egyszer napos-felhős idő miatt mint tegnap,és ők mégis este 8 óra után útnak indultak.Fura ez a hőlégballonos banda,az biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése