09 április 17

Néhány napja, mikor egyik este szokásomhoz híven az udvaron szívtam a cigarettám egy érdekes dolog történt velem.A belvárosban lakom,de szinte állt a levegő a gangos lépcsőházban,kellemes nyarat idéző meleg,erős hangulata volt az éjszakának.A csendet egy szomszédom hegedű játéka törte meg,egy cigány sirató,vagy magyar nóta lehetett,de annyira gyönyörű volt hogy percekig ültem kint,a cigim már rég leégett.Hihetetlen érzés volt,alig tudtam magam visszafogni hogy este 10 kor ne kopogjak be hozzá és mondjam el,mennyire szép volt ez a pillanat és megköszönjem.Másnap folyamatosan a szomszédom lestem hátha összetalálkozunk és beszélni tudok majd vele.Sikerült is összefutnunk,és elmondtam neki hogy nagyon tetszett a játéka,mint kiderült egy roma zenész család sarja,egy nagyon fiatal hangszerkereskedőről van szó.Azonnal éltem a lehetőséggel és megkértem hadd fotózzam le játék közben,a környezetében.Erre már tegnap lett is volna módom,mivel kitalálta hogy sokkal jobb lenne a nemrég elhunyt dédnagymamájánál megcsinálni a képeket,egy igazi tradicionális zenész házban,régi bútorokkal,hangszerekkel,öreg képekkel,illatokkal,eszméletlen atmoszféra tárult elém ahogy beléptem délután a lakásba.Megkért rá hogy fotózzam be neki a család régi képeit,hogy ki tudja őket nyomtatni,így eléggé elhúzódott az idő,de jövő héten folytatjuk.Nem is bánom hogy nem fotóztam most,jobb volt elsőre csak beszélgetni vele és megismerni Őt és a helyszínt.Mielőtt elindultunk mindenképpen szerettem volna még csinálni egy témába vágó képet,így megkértem hogy tegye az ablak elé az asztalra a hangszerét.Furcsa, hogy ezt kérem,mondta,mert a dédnagyapja is mindig itt tartotta a hegedűjét mikor még élt.Furcsa véletlenek,amikben egyre jobban kezdek hinni...