Ma nem terveztem hajnalban kelni, mivel már délelőtt kidobtak a hotelből. Nem kicsit lettem volna mérges ez miatt ha én fizettem volna a szobáért. Kipihentem magam, kényelmesen összepakoltam és a cuccaimmal a nyakamban nekiindultam a városnak. A hotelben és a vasúti pályaudvaron is horror pénzt kértek a csomagmegőrzőért, így maradt a cipekedés. Sajnos ezt általánosságban elmondhatjuk hogy Dánia nagyon-nagyon drága. Én pl egy fillér kp-t nem hoztam magammal, gondoltam 2 nap alatt úgysem kell nagyon költsek semmire.Vittem egy rakás szendvicset, ha valami miatt mégis szükségem lett volna valamire, az utolsó trafikban is lehetett kártyával fizetni. A központi pályaudvar után elindultam a belváros felé, ekkor kezdett el esni az eső...
Eleinte még csak csöpögött, néha teljesen elállt, aztán újra rákezdett. Viszont azt nem gondoltam volna hogy ahogy tettem egy kört az amúgy nem nagy belvárosban életképeket vadászva, egy egész napos ázás elé nézek. Cristiania volt a mai fő célpontom, ahogy Koppenhágának is ez a fő turista látványossága. A 70-es években alakult itt ki egy hippi kommuna, amolyan város a városban. Azóta lehet itt vásárolni és használni kannabiszt, bár nem legális. De hála a dánok magas tolerancia szintjének ez a közösség máig megmaradt, bár inkább nevezhető művész negyednek ez a hely mint egy új demokrácia bölcsőjének:-)
Ahogy beértem Cristiania-ba elkezdett megállás nélkül esni az eső. Nem az a felhő szakadásos volt ez,hanem az a lassú fajta, ami mindenhol eláztat. Nem arra számítottam hogy ilyen körülmények között fog telni a napom. Itt vagyok egy szuper helyen, kb mintha egy fesztivál közepébe csöppentem volna, erre az eső elront mindent és fotózni sem tudok. Amúgy a negyed fő utcáján, ahol a cuccot árulják a jóarcú dánok szigorúan tilos fotózni. Ezt mindenki tiszteletben tartja, ahogy azt is tolerálják az itteni dealerek közreműködésével kilószám cserél gazdát a hasis és a fű. Viszont a kemény drogokat nem tűrik! Naggggyon durva. Főleg úgy hogy én még soha nem jártam Amsterdamban és egy fillér kp nem volt nálam:-))) Órákat seggeltem az egyik kocsma teraszán, majd mikor kicsit elállt az eső tettem egy kört a negyedben. Egy régi laktanya Cristiania központja, itt is található a fő utcája, amiről az előbb írtam.Viszont ha kicsit letérünk a frekventált helyekről nagyon hangulatos és csendes kis mikrokozmoszokra lelhet az ember. Úgy fest az egész mintha kis hétvégi házak lennének mindenhol, azzal a különbséggel hogy itt buddha szobrok, kortárs művészeti alkotások díszítik kertek udvarát. A házfalakat kannabisz témájú graffittik díszítik, olyan az egész mintha egy álomba csöppent volna az ember. Sajnos mivel meg volt kötve a kezem, csak részleteket fotóztam, ez is lett a koncepció, a bicók. Pedig nagyon durva életképeket lehetett volna itt lőni, sajnos most csak ez volt lehetséges. Kifelé menet leültem még elmélkedni kicsit és csak néztem az embereket ahogy özönlenek ki-be Cristiania-ba.Helyi fiatalok, öltönyös managerek, öreg párok, teljesen normális emberek, túristák. Befelé jövet még láttam arcukon egy kis stresszt, de kifelé már mindenki mosolygott:-)
Mire kiértem a kerületből újra nagyon elkezdett esni, de eljutottam már arra a pontra hogy nem érdekelt a dolog. Az esőben jártam az utcákat és próbáltam minél jobban kihasználni még azt a kevés időt amim volt a gépem indulásáig. Kisétáltam a kikötőbe, itt már a nap is kisütött és kicsit meg is tudtam száradni az indulás előtt. Igazából csak cél nélkül bolyongtam, de annyira fáradt voltam már hogy lélekben már otthon voltam.
Aztán késő délután kivonatoztam a repülőtérre és indultam is vissza Berlinen keresztül Magyarországra. Villámlátogatás volt, de mindenképpen egy mély benyomást tett rám ez az ország. Nagyon jól éreztem itt magam, elképesztőek a különbségek hozzánk képest. Talán utoljára Ausztráliában éreztem azt hogy egy társadalom ennyire működőképes, ésszerű és élhető tud lenni. A különbség az hogy a dánok ennek ellenére nem unalmasak:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése