12 február 08

Történetek a csepeli bódételepről
(első fejezet)

Korábban már mutattam néhány 6x6-os képet a csepeli bódéházaknál tett látogatásomról. Most a digivel készült képeimet töltöttem fel, mert azért a Bronica mellett használtam a 7D-t is rendesen. Az első fotózás inkább ismerkedés volt, egy férfihez mentem ide akit korábban a Verseny utcában ismertem meg. Ő invitált ide hogy nézzem meg hogy élnek a hajléktalanok Csepelen. András a környék szegényeinek a központja, nála értesül mindenki az új hírekről és a segítő szervezetek is őt keresik rendszeresen, képviseli az erdőben lakók érdekeit. Ő volt a vezetőm és megoszt minden információt azóta is velem ami fontos egy ilyen hely bemutatásánál. Érdekes utazás volt ez nekem, és azt kellett leszűrjem hogy ezek az emberek élik a saját kis életüket, dolgoznak vagy gyűjtögetnek de senkit nem zavarnak és bármijüket odaadják egy olyan idegennek is mint én.

András lakótársáról és párjáról készítettem néhány képet és átmentünk egy másik helyre. Gyusziékhoz a média dolgozói már szinte vendégként érkeznek, elég frekventált helyen élnek és már sokszor megkérdezték őket az itteni eseményekről. Én is nyugodtan fotózhattam, próbáltam elkapni a mindennapjaik érdekesebb pillanatait. Az egyik itt élő férfit láttam is már a Sajtófotó zsűrizésén Móricz Simon egyik sorozatában, ugyan így feküdt ahogy az én képeimen:-)

Kedvesek voltak velem, bátran meséltek nehéz életükről. Utoljára talán Erdélyben éreztem azt hogy ennyire szabadon tudok dolgozni, a fotóalanyaim ennyire bizalmukba engedjenek. Ez a fotózás után András megígérte nekem hogy elvisz más ismerőseihez is, hiszen ő kapcsolatban van majdnem az összes kunyhó lakójával. Azóta többször vissza mentem már és hasonló fejezetre lebontva tervezem az itt készült képeket feltölteni ide a blogra. Remélem figyelemmel kíséritek majd a bejegyzéseket és meg tudom mutatni nektek a csepeli bódéházak lakóinak életét, kemény hétköznapjait.