2010. július 3., szombat

10 július 03

Mióta fotózom központi témám a szegénység,mivel magam sem mondhatom hogy életem kezdetén a családom anyagi gondoktól mentesen élt,így az empátia a részemmé vált,amit főként fotóimon keresztül próbálok megmutatni.Manapság ez a téma még kézenfekvőbb,hisz csak egy rövid sétát kell tennie az embernek a belvárosban és azonnal szembesül a nincstelenséggel.Naponta többen állítanak meg különböző kérésekkel, ki ételre,ki italra, van aki csak egy cigit kér, van aki az időmet hogy végighallgassam pár kérdését.Az ember segít ahol tud,de mikor a szegénység lelki szegénységgel is párosul az már kicsit elgondolkodtat.Alkoholra kéregető,embertelen körülmények között élő emberek kik szinte alvajárók már és nem látnak kiutat a helyzetükből,de igazából nem is akarnak.Nekik szívesen ad az ember?Jól öltözött fiatal suhancok az Akácfa söröző szűk vonzáskörzetében félrészegen fényes nappal macifröccsre gyűjtenek.Lehet a zsebpénz is válságban van,vagy csak egyszerűen divat hülyének lenni?A legsokkolóbb viszont minap volt,mikor egy házibuliról hazafelé tartva az éjszakai buszt vártuk a körúton.Miután az aluljáróban el lettem hordva mindenféle seggfejnek mert nem adtam egy srácnak cigit nem is annyira meglepő módon odajött egy arc hogy ő cukorbeteg,markában kb 200 ft apróval és egy papír 500-sal hogy rosszul van , gyógyszertárba kell mennie,adjunk neki 130 forintot.Na itt mégis meglepő lett a dolog,mert alap esetben ilyenkor adnék is,de nézzük csak valójában mi volt a helyzet.Pechjére én is cukros vagyok,így tudom,ha valami baj van 500 forintból lehet egy éjjel-nappaliban valami cukrosat venni.Felajánlottam neki hogy adok neki inzulint,ha magas a cukra,de erre már nem vállalkozott betegünk és továbbállt.Mondjuk ezt már csak odaszúrásként kiabáltam utána,mert ekkora már a kezdeti , kissé borgőzös szédültségből eszmélnünk kellett a helyzet súlyosságán,hogy emberünk kamuzik mint állat.Mondjuk ez nem kuriózum,hisz rengeteg koldus vet be cselesebbnél cselesebb trükköket hogy pénzt szerezzen embertársaitól,de ez azért szerintem már aljas kategória volt.Főleg úgy hogy mind ezután egy kedves barátjával aki ott sonfordált mögöttünk betértek a kb 30 méterre lévő kaszinóba.Erre adjak?Hát nem!



2 megjegyzés:

  1. A másik visszás helyzet az, amikor gyerekeket, nőket, nyomorékokat kiküldenek az utcára koldulni, aztán elveszik a pénzt, és valami hasonlóra fordítják. Számomra ez még aljasabb dolog, de nem annak a részéről, aki koldul. A végeredmény viszont ugyan az, csak itt már két embert használnak ki.

    VálaszTörlés
  2. Lehetne ezzel mélységekbe menni,de ahhoz szerintem sok helyen lélekben is fel kéne nőni...

    VálaszTörlés