3 évig éltem itt,vegyes érzelmekkel teli évek voltak ezek.Eleinte az örömöt,az új otthont jelentette Kőbánya,majd a mókuskereket és mellette az álmok megvalósítását.Ezért talán soha nem lett az otthonom,csak a beton és a kietlen utcák,a kőbányai metro megálló és a tömegnyomor a 85-ös buszon.Kevés vidám képem készült itt és kevés vidám emlékre is emlékezem,ami volt már feledésbe is merült,családi képeken köszön vissza talán.Az utolsó és erős emlékeim nem is olyan régiek.Ez a tél és az elmúlt év,a búcsúzás éve,egyedül maradtam ott ahol új életet reméltem a kezdetek kezdetén.Többek közt ezért sem tudtam soha magaménak az Újhegyi lakótelepet és környékét és most már nem is lesz az soha....
a csúszdás nagyon jó
VálaszTörlésKöszönöm Máté
VálaszTörlés