Soha nem gondoltam volna hogy London ennyire inspirálóan fog hatni rám, előtte nem annyira vágytam ide. Dinát kísértem el a Sony World Photography Award gálájára ahol fény derül majd arra kié lesz a legjobb amatőr kép.Fashion kategoriában van a legjobb 10 kép között.Mindketten nagyon izgatottak voltunk már, én főleg azért mert egy nappal korábban indultam és így egy egész napom volt hogy felfedezzem a várost. Nagyon korán keltem és már reggel 8 körül Londonban voltam, a WizzAir tökéletes volt ennyiért. A transzfert is érdemes megrendelni mert leegyszerűsíti a bejutást és nem drága.Hiphop a Baker street-en voltam ahol már elő is kaptam a kamerát és elkezdtem fotózni.
Innen régi bajai barátomhoz, Zolihoz mentem aki szerintem a világ legjobb helyén él, Camden Town-ban London belvárosának peremén, közel mindenhez.Nem voltam még Amszterdamban, de valahogy így képzelem el:-)Nagyon hangulatos hely tele érdekes arcokkal. És senkit nem érdekel ha fotózzák,szabad a pálya!Leginkább nyakból lőttem, előre beállított látószöggel, fókusszal. Volt mire nyomkodni,itt tényleg zajlik az élet az utcán.Viszont azzal sem volt baj ha szememhez emeltem a gépet, mindenki készséges és nagyon sokszínű volt:-)
A húsvét miatt, de amúgy is nagyon zsúfolt ez a környék, mintha egy fesztiválon lenne az ember. A Camden Town piac pedig a központja ennek a bohém városrésznek mindenféle kézműves termékkel. A határ csak a képzelet, nagyon jó cuccok vannak és nem olyan drágák és hát egyediek.Itthon legalábbis:-)
Nagyon örültem hogy találkozhattam Zoli barátommal, idejét sem tudom mikor láttuk egymást utoljára. Készségesen megmutatott mindent, amiért nagyon hálás vagyok neki.De csak egyszerűen sétálni a városban és valami újat szippantani a pesti megszokás után élvezet volt számomra. Itt az emberek stílusosak, lazák, látszik rajtuk hogy nem a stressz teszi ki az életüket hanem az élet élvezete.Nagyon bejött.
A facebook nagy vívmánya a kommunikációnak, segítségével találtam rá egy másik nagyon régi barátomra Zsuzsira, akivel meg már ezer egy éve nem találkoztam.Ő Brightonban él, és mikor megtudtam hogy ezen a helyen milyen fotózási lehetőségek vannak és hogy nincs is messze Londontól le is beszéltem vele egy találkozót. A vonat gyorsan és kényelmesen vitt le minket a tengerpartra, ráadásul fél áron húsvét miatt:-)
Sokan döntöttek úgy hogy itt töltik az ünnepet, a part tömve volt emberekkel. Ennek én csak örültem mert pont olyan volt ahogy már elképzeltem és láttam is néhány képen.Az emberek viszont életet vittek ennek a gigantikus és meghökkentő színfalnak az előterébe.Nagyon élveztem itt a fotózást, a naplemente óráit szinte folyamatosan végig nyomtam és még az utolsó percekben is akadt fotózni való.Ez a vidámpark ezen a tengerbe nyúló mólón csodálatos látványt nyújtott, rég voltam már ilyen "travel icon" helyen és éreztem a tájkép fotózás szépségét.
Majd mikor lebukott a nap és a gyerekek is kijátszották magukat az előteremben eljött az ideje hosszú záridős fotóknak. Ilyenkor mindig elfog valami féle nyugalom, ahogy érzem a pillanat mozgását és végül egy álomszerű lenyomat születik róla a képen. Szeretem ezt a lassú és megfontolt alkotó folyamatot mikor figyelni kell a fények változására, az idő múlására, szűrőkre, állványhasználatra. Kár hogy nekünk nincs tengerünk...:-(
A fotózás a parton egy tökéletes napra tette fel koronáját, amit nagyon köszönök barátaimnak.Alig vártam hogy kedd legyen és jöjjön Dina is hogy vele is belevethessem magam London forgatagába:-)
ha megint Londonban jártok,nekem is szólj,itt élek-az sem baj,ha nem ismersz még!:)
VálaszTörlésnem voltam még Brightonban,de nagyon meghoztad a kedvemet!