10 március 27

Fura egy nap volt ez a tegnapi.Egész napos monitor bámulásra rendezkedtem be,volt néhány teendőm a gép előtt.Délután felhívott Pataki Balázs hogy beugrana,gondoltam dumálunk egy kicsit és ha jó idő van fotózhatnánk is a környéken.Megérkezett autóval,de addigra már elment a kedvem a fotózástól,inkább a kocsiban zenét hallgatva néztem volna a várost:-)Megálltunk a Teleki téren hogy sétáljunk egyet.Nálam csak a 10-20mm volt és egy tele,Balázs pedig a kis Lumix kompaktjával felvértezve indultunk el a VIII.kerület utcáin.Én full passzív voltam,de Balázs nagyon jól érezte magát az itthoni atmoszférában, és jó fotósként próbálta puhítani a nehezen meggyőzhető alanyokat.Érdekes módon, ennél az úrnál nem kellett győzködnünk,azonnal megengedte hogy lefotózzuk.Ha nem lett volna ott az élet felírat a háttérben valószínűleg nem emeltem volna fel a kamerát,nem tudom mi volt velem...

A következő kis fejezet már nem volt olyan egyszerű.A kocsi felé tartottunk,mikor egy üveges kapu mellett elhaladva megláttam ahogy egy férfi kifelé nézi az utcát,nagyon kifejező pillanat volt,az ablakon tükröződött az utca másik fele,és volt valami finom érzés az arcán,amitől szép lett volna a kép.Gyorsan léptünk ezért mire lereagáltam a dolgot már vissza kellett menjek,és észrevett.Azonnal tiltakozott hogy ne fotózzam,és a világnak nem akart kötélnek állni.Ez a fotó miatt már én is beszálltam a győzködésbe,de emberünk nem is értette mit szeretnék a képpel,hiába magyaráztuk.Hihetetlen mennyire bizalmatlanok az emberek.Ennek a férfinak semmi rejtegetni valója nem volt,nem szoció fotót csináltam volna,hanem egy egyszerű és szép pillanatát kaptam volna el az életnek.A végén már meg is mutattuk neki hogy kb milyen lenne az a fotó,Balázs barátom segített nekem ebben és végül csak ez a képem maradt...:-)))

Minden esetre nagyon tanulságos volt ez a séta,ráébresztett arra hogy több kell néhány mondatnál hogy egy kép elkészülhessen,érdeklődőnek és nyugodtnak kell lenni hogy sikerüljön a cél.Mialatt beszélgettünk az úrral,sok mindent megtudtunk róla,bár elég zavarosan mondta a magáét,kialakult egy nyugodt környezet ,köszönhetően annak hogy elkezdett magáról beszélni.Sokszor éreztem úgy ez a 20 perc alatt hogy na most beadja a derekát,és sikerül a kép,aztán mikor erre tereltük a beszélgetést rögtön vadul ellenkezett.Mégis ráébresztett arra hogy kitartónak kell lenni mert sokszor csak ezen múlik.