Hihetetlen módon meg vagyok zuhanva fotó ügyileg.Kb ugyan ott érzem magam mint egy éve,toporgok egy helyben,nincs semmi ötletem,és ha van is semmi kedvem foglalkozni vele.Szombaton már teljesen úrrá lett rajtam ez a depressziós érzés így erőt vettem magamon és elindultam fotózni egyet.Sokat hezitáltam az indulással,egész nap esett az eső,de ahogy kiléptem a kapun elállt.Úgy látszik Fortuna még nem hagyott el teljesen.Elindultam céltalanul,összevissza bóklásztam az utcákon,csak annyit lőttem be hogy elgyalogolok a Keleti pályaudvarig.Próbáltam elengedni magam,úgy fotózni mint régen.Mostanság sokszor már azzal is korlátozom magam hogy lusta vagyok lenyomni a gombot mert nem érzem az erőt abban a témában amit meglátok.Na most nem fogtam vissza magam ilyen téren,nyomtam a gombot ész nélkül mindenre ami megtetszett.Szeretem az esti fényeket,főleg mikor eső után visszatükröződnek benne a város lámpái,az autók reflektorjai.Sajnos a felszerelésemnek komoly korlátai vannak érzékenység terén,így ritkán van alkalmam ezt csinálni,de most ez sem érdekelt.Jól esett kicsit kiadni magamból a feszkót,mégha a képek nem is lettek nagy számok.Kár hogy ez a felszabadultság elillant mire a feldolgozásukhoz értem...
nekem tetszenek! :)
VálaszTörlésAzert van koztuk sok igazan jo kep is...a lenyeg meg amugy is az hogy jol erezd/erezzuk magunkat fotozas kozben.
VálaszTörlésnincs ezekkel semmi baj, nekem a vonatosok tetszenek a legjobban.
VálaszTörlésmeg előbb utóbb úgyis kisüt a nap!:)
szerintem is vannak itt jó kis képek! és az jutott még eszembe miközben néztem a képeid, hogy nincsenek határok! az ember azt és úgy fotóz, ahogy éppen érzi. jó kis esti feeling jön át a képeidről, ami engem is inspirál, hogy alkalomadtán tegyek egy hasonló sétát. szóval adtál ezzel a sorozattal!
VálaszTörlésaz ember meg egyszer fenn, mássszor lenn. mint a bioritmusunk. elég sokat foglalkoztál a fotókkal, fotózással mostanában - ahogy olvasom a blogodon. kell egy kis pauza, feltöltődés. aztán jobb lesz! ;)
hogy en hanyszor erzem magam ugyanigy :S
VálaszTörlésVan kozottuk egesz jo kep. Nem lehet mindig tokeleteset alkotni. De ez jol is van igy...
Köszönöm a biztatást,lassan talán összeszedem magam:-)
VálaszTörlésAnnak külön örülök Péter,hogy inspiráltalak!
Most olvasom, hogy milyen érzések vannak benned egy ideje, és ezen nem csodálkozom. Szerintem a sok meló megöli az inspirációt, nem tudsz úgy feltöltődni, hiába vagy helyzetben, sokféle szituációban. Ne zavarjon ez az érzés, inkább ne görcsölj rajta, szerintem magától is jönni fog az. Persze rossz érzés ez, hiába mondják, hogy vannak itt jó fotók, a lényeg, hogy Te nem találsz magadra, de el fog ez múlni, majd meglátod.
VálaszTörlésZoli, a te példádat követve én is elmentem a napokban egy ilyen terápiás örömfotózásra.
VálaszTörlésAz eredményét én is felraktam a blogomra.
Köszi az inspirációt! :)
Köszönöm Ildikó a bíztató szavakat.Voltam otthon,hívtalak is,csak ki voltál kapcsolva...
VálaszTörlésViking!Ez nagyobb öröm nekem minthogy jó képeim születtek ezen a túrán.