2009. október 2., péntek

09 október 02

A mai bejegyzésem Dinának szól,még régebben mondta hogy ha kérne a blogomra képet akkor ez a lenne az.Érdekesek ezek a véletlenek,hogy erre a képre gondolt akkor,és én most pont ezzel a fotóval tudom legjobban kifejezni a mai hangulatom.Nincsenek véletlenek,ennyi...

Kéréseket továbbra is várok,ha van kép amit szeretnétek itt látni szívesen feltöltöm és írok mellé pár sort,talán ettől színesebb lesz az oldal:-)




Az író halála

Évekig csak körmölt,ceruzavégek ezrei koptak el ujjai alatt.Írt szép köszöntőt,balladát szomorú napokon,szerelmes vallomást,ódát a földi örömökhöz.Az életet festette papírra,gondolatai kottaként jelentek meg a fehér lapon.Szárnyalt,a világ egy nyitott könyv volt számára.De ma egy percre megállt az idő,az élet és a város,mindenki mozdulatlanul maradt a semmiben.Az író magányosan szemlélte ezt az utópiát,majd letette a tollat ,lehunyta szemét és meghalt egy percre.

9 megjegyzés:

  1. Ne haldokoljon senki :) nem vagyunk mi ennyire borúsak...én már felébredtem a pillanatnyi "kómából"

    VálaszTörlés
  2. Inkább a szöveg tartalmára (a hangulatodra!!) írtam, amit :)

    VálaszTörlés
  3. Nem halt itt meg senki,csak egy percre:-)

    VálaszTörlés
  4. hmmmm...
    van hangulata a képnek és szövegnek együtt!

    VálaszTörlés
  5. nagyon tetszik szöveggel együtt!tökéletes!!!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm hogy írtatok,örültem nektek:-)

    VálaszTörlés