2009. szeptember 13., vasárnap

09 szeptember 13

Mikor a kín feszít és görnyedve fekszem valahol a semmiben
Mikor sár lepte testem mellett nem áll meg senki sem
Mikor temetem a múltat,de éget a vágy hogy lássam a jövőt
Mikor ködből bontakozik ki mi volt,mi vár,mi volt ezelőtt
Mikor tehetetlenül csapkodom,és szorítom úgy hogy vére patakzik belé
Mikor annyira üres vagyok hogy csak kérdéseim záporozom felé
Mikor csak lebegek a semmiben nem tudva magamról semmit
Most a hiányát érzem csak,semmi mást csak ennyit...




Ma nincs kép....

4 megjegyzés:

  1. ez a vers felér egy képpel, annyira látványosak sorai

    VálaszTörlés
  2. Nincs,csak kiírtam magamból valamit.

    Köszönöm Előd

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép és nagyon fájdalmas...

    VálaszTörlés