Az ürességtől kongó pályaudvaron csak néhány ember lézeng.Már a korai nap erejétől is árnyékba húzódik mindenki.A meleg megrekkent és szinte visszatartja a lépteket,mintha vízben gázolna az ember.Feszülten várok,majd egy távoli pont egyre közelebb sejlik fel a messziből.A dízelmotor hangja egyre fülsüketítőbb,majd hűsítő záporként csap meg hirtelen a mozdony menetszele ahogy a peronon állok.Hatalmas csikorgások után újra recsegve-ropogva indul útjának e testes jószág,lomhán,fáradtan pöfékelve.A fülke annyira zajos hogy e hang már elnyomja a külvilágot,magába száll az utazó.Csak egy fájóan betűző fénysugár zökkent vissza a világba,és ébreszt rá hogy ez a suhanás egyszer véget ér.
dejóez, szöveggel együtt!
VálaszTörlésKöszönöm Lacus
VálaszTörlésEzek a szinek!!
VálaszTörlésLegjobban az utolsó tetszik,..már a vonaton,de mind hangulatos! Az írás pedig tényleg legalább annyira jó!
Köszönöm szépen
VálaszTörlésIsmerős érzés, ismerős pályaudvar.
VálaszTörlésNekem is az utolsó tetszik a legjobban.