A mai napom viselkedészavaros és hiperaktív gyerekek körében töltöttem,a mese- és vers mondó versenyüket fotóztam.Sok szponzorral együtt én ezzel segítettem őket és a szervezőket.Nem bántam meg hogy elvállaltam,a gyerekek,a tanárok,a zsűri,élen Somával,nagyon kedvesek voltak.Nem kellett hajtani,de végig volt mit fotózni,nem fárasztott ki annyira.Záridő viszont kevés volt ez a képeken is látszik.Ezeket a csendéleteket akkor lőttem miután odaértem az üres felső termekben.Nyugis rendezvény volt....
A szokásos esemény fotók mellett próbáltam elkapni érdekesebb pillanatokat is.Erősek voltak a kontrasztok,így azonnal fekete fehérben csináltam meg a képeket.Nem fogtam vissza magam,és nem mentem most annyira a részletekre,inkább a tónusokra.
A nap fénypontját mégis ez a kis csibész arc jelentette számomra,első pillantásra egy század eleji szemtelen utcagyerek jut eszembe róla.Azt mesélték róla hogy az életben is ilyen,húzza az iskolatáskáját maga után,teljesen laza.Huckleberry Finnhez hasonlították a tanárai akiktől engedélyt kértem hogy csinálhassak róla néhány portrét.
Szép élmény lehetett!
VálaszTörlésA csendéletekről akaratlanul is az általános iskolai szakkörök hangulata ugrott be. Órák után, alig lézeng már valaki a folyosókon. A nap is lentebbről süt már... Nyugalom...
A ff-ek közül az első tetszik legjobban.
A portré meg... Huckleberry :)
Nagyon tetszenek!
Üdv!
Ez az arc, ez nagyon.
VálaszTörlés