09 április 2

Ma úgy éreztem hogy 20 év kómából keltem fel,szokás szerint délután 1 körül.Fájt a fény,a hangok,minden külső hatás irritáló volt.Egy rövid séta után magamhoz is tértem,mire a kedvenc kifőzdémből hazafelé cammogtam jött a hívás,hogy drága volt kolléganőm meglátogat.Annyira kreatív voltam hogy feldobtam neki mi lenne ha felmennénk a János hegyi kilátóba.Szét fagytam a sötét kis lakásban,ahova be sem süt a nap még véletlenül sem,kint meleg van végre itt a tavasz.Neki is indultunk,előtte vidéki-pesti lévén online térkép,kinéztük a buszt és nekiindultunk a nagy túrának.Voltam már itt,de nagyon régen és akkor is a kényelmesebb libegős megoldást választottam.Hát most nem....Mikor már csak egy kis pont látszott a 22-es busz ablakából a kilátóból kezdtünk aggódni,így a legközelebbi megállóban le is pattantunk a buszról.Mikor megnéztük a térképet otthon ez a távolság a léptékhez viszonyítva kb 500 méter volt,viszont azzal nem számoltunk hogy a szintkülönbség is kb ennyi lesz,nem is beszélve arról hogy a szerpentines útkialakítás miatt,az az 500 méter közel 5 km-re gyarapodott.Ez még nem is lenne baj ha Kedves Ari nem magassarkúban jött volna,biztos nagyon élvezte a sétát.Nem baj,kemények voltunk,megmásztuk a hegyet.És a sok viszontagság ellenére mikor hulla fáradtan Normafánál felültünk a buszra elégedetten summáztuk a napot,mert gyönyörű időnk volt,végre,végre itt a tavasz.Rengeteg képet csináltam,így inkább csak egy szűk válogatást teszek közzé.Néhány hete megígértettem magammal hogy egy időre hanyagolom a 10-20as Sigmám,de eddig bírtam,szinte le sem szedtem a gépről.Ellenfény,elnyúló árnyékok,gyönyörű meleg színek,de inkább nézzétek meg a képeket:

Az utólsó kép legyen a szerelmeseké,meg a tavaszé!