09 április 14

A fárasztó hosszú hétvége után,ahol elvileg pihennem kellett volna,kész csoda hogy volt még erőm kimenni a CÖF Kossuth térre tervezett békés tüntetésére.Az igazat megvallva engem nem igazán érdekel a politika,furcsa de ebben a ketté szakadt országban egyik felet sem érzem méltónak arra hogy döntsön a sorsunkról.18 éves korom óta egyszer sem szavaztam,pont ezért,mert úgy gondolom hogy mindegy kire is adnám le a voksom,a különbség csak a szín,semmi más.Mindenesetre érdekelnek ezek az események,a fotóriporterkedés régi nagy álmom,ezért egy izgalmas gyakorlási lehetőségnek gondoltam ezt a napot,nem tévedtem.Voltam már máskor is fotózni tüntetésen,de itt kivételesen jók voltak a körülmények,szinte pattanásig feszült a hangulat,rengeteg érzelem és esemény sűrítődött ebbe a napba.Metroval indultam a Parlament elé,gondoltam már ott készülhetne néhány fotó a térre tartó tüntetőkről.Meglepve láttam mikor kiléptem a Kossuth téri megálló kijáratán hogy a tér teljesen le van zárva,az ott összegyűltek nem kis felháborodására.Óriási rendőri készültség,már kora délután érezhető volt a feszültség.Az elején próbáltam elvegyülni az emberek között,mivel a hangulat még nyugodtnak volt mondható,a hátsó utcákban kerestem az életképeket,portré arcokat.

Előre is elnézést kérek a kis nézőképekért,rengeteg fotót csináltam,túl hosszú lenne a bejegyzés ha nem így rendeztem volna el őket.Remélem azért így is megnézitek majd a képeket.

Mivel az egész Kossuth teret lezárták,a rendezvény központja a tér és az Alkotmány utca torkolatánál kapott helyet.Óriási tömeg - színpad - gárda+tömeg - kordon - rendőrök volt a felállás az utca felétől.Felhívtam Emesét hogy merre is van,az volt a terv hogy együtt fotózzuk végig az eseményt.Hát miért is ne a legnehezebben megközelíthető helyre hívott volna,a gárda+tömeg szekcióba.Egy 10 perc kemény tolakodás,kamuzás hogy sajtós vagyok és néhány kedves idős hölggyel való beszélgetés után,akik azt hitték én vagyok Vujity Tvrtko,meg is találtam a leányzót:-)De nem baj,tudta hova kell menni,az igazi móka csak itt indult be.Mikor megláttam a kordon és a fejem fölött átdobált libákat akik csak lazán korzóztak utána a Kossuth téren és egy nénit aki beállt a rendőrsorfal közé és nem tágított onnan,tudtam hogy ez lesz a mai nap központi területe ahol az események zajlani fognak.Gyönyörű napsütés volt egész délután,ráadásul a nap a Parlament mögül sütött,ami további lehetőséget adott hogy kiélhessem az egyre jobban eluralkodó ellenfény mániámat:-)

Miután ráuntunk a libákra és körbe fotóztunk mindenkit aki mozgott ezen a szűk kis helyen tettünk egy újabb kört az Akadémia utcában.Egy kávé is legurult,mert kezdett lemerülni az elem mindkettőnknél.Furcsa volt egy kávézó teraszán ülni tudva hogy tőlünk pár utcányira akár történelmet is írhatunk,benne volt a levegőben,hasonlót érezhettek a márciusi ifjak is:-)

Kávészünetünk végét úgy időzítettük hogy visszaérjünk mire a Parlament döntést hoz a bizalmatlansági indítványról,az ország jövőjéről,nagy volt a tét.Ez érezhető volt a tömeg hangulatán is,egyre több helyen szabadultak el az indulatok,az érzelmek.A jól bevált tömeg+gárda szekciónkat választottuk újra,nem bántuk meg.A csalódottság,harag kiült az arcokra miután Bajnai Gordon letette miniszteri esküjét és elkezdett feléledni egyfajta elkeseredett tömegpszichózis,félelmetes volt.Egyre több rendőr vonult fel a kordon mögé,pattanásig feszült a hangulat.Majd szónokok váltották egymást,a kormány munkáját kritizálva,kitartásra buzdítva az embereket beszéltek hosszan.A hideg futkosott a hátamon,valóban úgy éreztem hogy ez egy történelmi pillanat.

Hosszas várokozás után végül semmi nem történt,jöttek ötletek innen-onnan mit kéne csinálniuk az embereknek.Volt aki a Köztársasági Elnökhöz vonult volna,volt aki hetekig a Kossuth téren szeretett volna maradni,kezdett kicsit megtorpanni az esemény,mikor úgy döntöttünk hogy előre indulunk,ha megindulna a tömeg a Lánchíd felé,akkor szembe tudunk kerülni és onnan fotózzuk majd őket.De nem indult,így az utcában fotózgattunk tovább.Már gondolkodtunk rajta hogy hazamegyünk,mert kezd kifulladni a party,mikor az anyatermészet mint megváltó csapott le a tüntető tömegre.Pillanatok alatt eleredt az eső,sőt,mintha dézsából öntötték volna.Szemből a Parlament mögött betűzött a lapos fény,ami a felhők közül tört át,soha nem fogom ezt a látványt elfelejteni.Felmerült a kérdés hogy mi fontosabb most ebben a pillanatban,egy jó kép,vagy az hogy az elkövetkező időkben is tudjak majd képeket csinálni a gépemmel.Győzött a józan ész és elraktam a fotós cuccot,majd visszamenekültünk a kávézóba a zápor elől.Gondolkodtunk rajta,hogy itt a vég,az eső szétmosta a tömeget,fény sincs már,de azért visszamentünk megnézni mi a helyzet a környező utcákban.A tüntetők nagyon kitartóak voltak,így a rendőrség elkezdte kiszorítani őket az Alkotmány utcából.Elkezdődött a szokásos macska-egér játék,végül a demonstráció a metro megálló mellett összpontosult.A hatalmas tócsák remek lehetőséget nyújtottak érdekes képek készítésére,nagyon nem bántam meg hogy visszajöttünk.Na meg az is vicces volt hogy néhány fotóriporter kollega sorra kezdtek utánozgatni,meglőni a nézőpontjainkat,volt aki követett is minket:-)Kreatív szakma ez,nem kell ehhez MUOSZ iskola,kérem!:-)Na mindegy,addig vagyok boldog amíg én nem csinálom ugyanezt:-)

Több tanulságot is levonhatok ebből a mai napból.Az első az hogy már azon gondolkodom hogy lehet átnevezem a blogom napi 100 képre:-)Na jó,viccet félre téve nem voltam igazán felkészülve ekkora mennyiségű kép elkészítésére a helyszínen sem.A tüntetés közepén át kellett állnom RAW+jpeg-ről sima fine jpegre mert nem volt elég a kártyám,a vége felé meg helyben szelektálhattam a kis LCD-n.Miért is hoztam volna a háttértáram vagy plussz kártyát?Az elemeimet sem töltöttem még fel Mecseknádasd óta,így az is sanszos volt hogy bírják-e a végéig,ezzel hála Istennek szerencsém volt.Viszont a legnagyobb tanulságot Mándi Emese képe meséli el:

Emese képei itt:
http://cafeerio.blogspot.com/search/label/memese

Kétélű fegyver a fotó.Elgondolkodtató az hogy egy ilyen pillanat mennyire őszinte és ki is követ el nagyobb hatásvadászatot.Aki odaküldi a kislányát a rácshoz,vagy a riporterek raja,aki majd odapaszírozza szegénykét a kordonhoz.Őszinte ez a pillanat?Elégedettek lehetnek a tüntetők vagy a fotósok mikor ezt látják vissza egy újság címlapján?Már csak egy virágszál kellett volna a gyerek kezébe ahogy odanyújtja a rendőrnek és sírva is fakadtam volna.Írom én mindezt,aki e kép sarkában koptatja a zárat ezerrel....