11 április 30

Nem is tudom mikor, de nem olyan régen jött az ötletem,hogy ha már van Dina gépében multiexpo lehetőség, kipróbálom élesben is. Pont kapóra jött a mai Critical Mass , ahova amúgy is kijöttem volna, így legalább konkrét koncepcióval érkeztem. Minden portré mögé be akartam fotózni egy mozgalmasabb életképet a felvonulásról úgy hogy a végső képet rá kellett képzeljem. Nem egyszerű ennek a technikának a használata főleg úgy hogy közben optikát kell cserélj, és a D90 valamiért egy idő után leállította a multiexpot, így a második képet már nem tudtam ráfotózni az elsőre. Sietni kellett a két fotó között. Azt a szisztémát találtam ki,hogy kifigyelem a hátteret, gyorsan keresek egy érdekes portré arcot és odahívom ahol a háttér képet szeretném lőni. Elkészítem az életképet, majd gyors optika csere után az előre lebeszélt portrét. Ez a munkamenet nagyon jól működött, gyorsan gyűltek az arcok ahogy Dinával követtük a bicikliseket. Nagyon sokan voltak, talán eddig a legtöbben, remek érzés volt sodródni a tömeggel, minden sarkon valami érdekeset látni. Mondjuk én inkább csak a portrékkal foglalkoztam amik a városligeti bicikli emelésre kényelmesen el is készültek. Íme a nap termése:

CM2011

Budapest

Nikon D90 multiexpo

11 április 28

Tegnap Zoli barátomnál felmerült hirtelen helyhiány miatt este elkísértem Dinát a fullos kis szállodájába és egészen véletlenül ott ragadtam éjszakára:-) Reggel ahogy felkeltünk elmentünk megnézni a Sony kiállítást a Sommerset House-ba, ami London egyik leghíresebb galériája. Nagyon szépen installálták a képeket, érdekes volt a bemutató. Végignéztük a képeket, kipróbáltunk pár Sony cuccot aztán elindultunk az Oxford street felé még egy utolsó sétára.

A Soho-t akartuk megnézni de inkább letettünk róla. A szokásos,szinte már elviselhetetlen forgatag fogadott minket ami elől inkább kimenekültünk Camden Town-ba.Innen már közelgett a búcsúzás és az indulás hazafelé.

Aztán elbúcsúztam Dinától, aki visszament a hotelbe, mivel ők is azonos időben indultak velem haza Budapestre. Csak ők a British Airways-el így nekem ajánlott volt korábban kimennem a Luton-i reptérre. Korán elindultam és nem gondoltam volna hogy ilyen korán ki is érek, így volt időm bőven elgondolkodni ezen a pár napon amit ebben a csodálatos városban töltöttem. Jó volt újra egy kis pezsgést érezni, egy kis sokszínűséget. Jó volt azt tapasztalnom hogy nem csak megfáradt idegbeteg embereket látok az utcán hanem egy kedves és nyitott népet akik tudnak még visszamosolyogni egy elkapott kép után mikor egymásra nézünk. Jó hatással volt rám ez az út, egyáltalán nem bántam meg hogy áldoztam rá és ott lehettem Dinával a Gálán és láthattam ezt a merőben más világot.

11 április 27

Mondanom sem kell, reggelre alig éreztem a lábam és 6 db ormótlan vízhólyag duzzadt a talpamon. Még ez sem tántoríthatott vissza abban hogy elinduljak, mivel ma volt Dina nagy napja, ma derült fény arra ki nyeri az Open kategóriát A Sony World Photography Awardon. Korán keltem hogy elmenjek Dina elé a hoteljéhez. Utána rögtön vissza is jöttünk Camden Town-ba hogy megmutassam neki a piacot, osztatlan sikere volt:-)A bohém városrészben sétálgattunk és vártuk a délutánt közben én folyamatosan lőttem az életképeket,bár agyban már az esti gálán jártam.

Aztán ahogy teltek az órák megérkezett Viki és Szandra is akik szintén közreműködtek a nyertes képben, ők ma érkeztek és csatlakoztak hozzánk Camden Town-ban. Nagy volt az idegesség, a készülődés és mivel London elég nagy biztosra akartunk menni és előbb is elindultunk a Gálára. A londoni Odeon moziban rendezték meg ezt az igen exclusive rendezvényt. Vörös szőnyeg meg minden:-)A világ legnagyobb fotósaival szívhattunk egy levegőt az aulában és vártuk feszülten hogy leülhessünk. Egy hatalmas mozi teremben néztük végig a több mint 2 órás díjátadó gálát. Komoly menetrend volt, igen komoly felszólalókkal, díjátadókkal a fotós szakma ikonjaival. Az amatőröket sajnálatos módon igen gyorsan lezavarták, és így gyorsan kiderült hogy nem Dina képe nyert:-(Nem kicsit voltunk csalódottak, itt már minden esélye megvolt hogy a legjobb legyen. A 10 kategória győztesét ki sem hívták, csak az overall winnert.Ez a profikhoz képest, ahol minden kategória nyertese kezet rázhatott a színpadon szerintem nem volt valami méltányos. Minden esetre élmény volt végignézni 2010 legnagyobb képeit és élőben látni azokat az embereket akik a kortárs fotográfia legmeghatározóbb személyiségei ma.

A gála végeztével már kicsit csendesebben tértünk vissza Camden Town-ba együtt a többiekkel ahol azért ittunk egyet Zolinál Dina sikerére. Mert ugye több tízezer kép közül kategória győztesnek lenni a világ legrangosabb fotós szervezete a WPO szerint nem kis szó és Dina csak nyerhetett ezzel az egésszel...

11 április 26

Tegnappal egy elég pörgős napot tudhattam magam mögött, mégsem gondoltam volna hogy felülmúlom ma. Nagyon szeretem a térképet bújni és az szerint tájékozódni egy új helyen. A mai úti céljaim leginkább az egyes zónában voltak így hát úgy határoztam gyalog indulok el a Hyde park felé, ahol addigra mire odaérek, Dina vár már a fullos hoteljében a Sonyval:-) Londonban már az utcán sétálni is egy kellemes időtöltés, mindenki nyugodt ilyenkor reggel.Az emberek használják a szép és tiszta parkokat és köztereket.Candem Town központjából rövid séta után elértem a Regent's Park-ba. A kora reggeli órák ellenére azért volt lehetőség életképeket lőni.

Átvágtam a parkon és megkerestem a Baker street-et ami szintén elég kihalt volt, bár nem vettem gyorsra a tempót, szépen elfílingeltem lefelé az Oxford streetig. Zenét hallgattam és moziztam mennyire más itt az élet és mennyiféle.

Az Oxford street-en azért már beindult a nagyüzem, az üzletek nyitva voltak és az emberek csak úgy özönlöttek mindenfelől. Ez London híres bevásárló utcája ahol minden ruhamárka képviselete megtalálható igen jó áron.Mindenesetre itt már csak a 10-20-at használtam és lőttem nyakból a képeket és kísérleteztem bemozdulással hogy visszaadjam a hely dinamikáját.

Itt már azért észrevettem hogy kicsit túlbecsültem a túra hosszát mert mikor még délben is mentem reggel 9-es indulással rájöttem hogy itt igen is vannak távolságok:-)Nem baj, a Hyde park sarkán már nem veszek jegyet a hotelig, gondoltam azt a keveset a közepéig már lemozgom. A lényeg csak az volt hogy minél előbb odaérjek szerelmemhez aki eddigre már becsekkolt és lecsatlakozott a Sony kontingensről és jött velem várost nézni:-)Hogy máshogy indultunk volna el , mint gyalog és vágtunk át a hatalmas Hyde parkon:-)

Az üres parkból kiérve fogalmunk sem volt hol vagyunk, így elvetődtünk a Buckingham Palace -hoz kisebb kerülővel a Temze part felé.Már nagyon éhesek voltunk és azt tudni kell hogy normál pénzért szendvicsen kívül kaját nem kapsz a belvárosban. Gyros meg ilyesmik? Felejtsd el! Meg is örültem mikor a palota előtt messziről megláttam pár teherautót, amolyan fesztiválos kajakocsiknak tűntek. Közelebbről megnézve teljesen más volt természetesen. Életemben nem láttam még ilyen felhajtást ami ott fogadott. A kör alak tér felét megépítették szabadtéri, fullon bevilágított stúdiónak hogy élőben jelenthessenek a királyi esküvő eseményeiről háttérben a palotával.A William és Kate őrület elkezdődött számunkra is:-)

Életemben nem láttam még ennyi fotóst egy helyen ilyen fullos felszerelésekkel. Nagyon sok profi és persze turista volt a belvárosban, elképzelni nem tudom milyen állapotok lesznek itt 29-én. Kimenekültünk a nyugalmasabb folyópartra, de még mindig nem találtunk semmit ahol megkajálnánk szívesen és elindultunk a Viktoria pályaudvarra hátha ott van valami normál ebédnek való nem horrorisztikus áron. Más helyeken ez be szokott jönni.

Közben elhaladtunk a királyi esküvő egy újabb kulcsfontosságú helyszíne mellett, ahol az ifjú herceg, William megkéri a bájos Kate kezét amire az egész világ zsebkendővel a kezében vár.Ha mindenki nem is de az angolok tuti!Teljesen odavannak a királyi családért, hihetetlen a lojalitásuk.

Aztán a pályaudvaron végül mégsem kajáltunk meg fejenként kb 4000 forintért hanem beültünk egy kávézóba ahol finom frissen sült péksütivel és koffeinnel próbáltuk feltölteni lemerült elemeinket. Mikor leültem vettem csak észre hogy kezdek megrottyanni egy kicsit az egész napos gyaloglástól és ami a legdurvább hogy a lábam tele lett vízhólyagokkal és menni alig tudtam. Fogalmam sincs hány km-t nyomtam le, de a délutáni városnézés is igen tartalmas volt. Viszont indulnunk kellett, mert Dinának este állófogadásra kellett menni a Sony nyerteseivel és meghívottjaival valami exclusive helyre.

Elkísértem Dinát a hotelhez majd vissza indultam a Marble Arch felé mivel mással, mint gyalogszerrel. Itt már teljesen kivolt a talpam, szinte járni alig bírtam. Dinánál a hotelben kibéleltem a cipőm zsepivel de már ez sem segített.Szerencsére ráakadtam itt egy buszra ami egyenesen Candem Townba repített, ráadásul még az Oyster cardomon is volt pénz a buszra.A gondoskodás most sem került el:-)

Hazaértem azonnal pihenő üzemmódba tettem a lábam, gondolnom kellett arra hogy holnap megint mozgalmas lesz, Dina nagy napja közeleg a Sony Photography Awards díjkiosztó gáláján. Nem kellett sokat várni a mély alvással és London legnagyobb tanulságát is gyorsan levonhattam.Ez a város csodálatos,de hatalmas és nagyon drága:-)