09 május 31

Mindenki volt gyerek,akkor még gondtalan volt minden.Játék az élet és a tanulás, versikék,a fantázia szárnyán szálló szép mesék.Az ártatlan gondolatok,őszinte szép szavak,a felelőségtől mentes döntések,a nagyszülők öröme,a szülők gondoskodása.Az osztálytársak,a nyári tábor Balatonberényben,a fagyi,a műanyag katona,a labda,a végigjátszott délutánok és a szomorú hazamenetel miután elköszönt a nap.A gyermekszoba misztikus világa,szerelmes levelek-húzd alá:igen vagy nem-majd az összetört szív a nagy szerelem után.A VAKÁCIÓ,a rossz jegyek utáni ellenőrző füzet bujtatás,a felfedező út az ismeretlen erdőben a srácokkal,a végeláthatatlan túrák az iskolával.Ezek mind a felhőtlen gyermekkor felejthetetlen pillanatai.

Nemzetközi Gyermeknap alkalmából összeállítottam egy csokrot néhány lurkóról készült képből.

09 május 30

Érdekes hogy mekkora ereje van a zenének.Mennyire formálhatja az ember hangulatát,érzéseit.Persze ez nem csoda,mert mint a fotózás,a zene is egy olyan művészet,ami az érzelmeken,hangulatokon alapul és azokat hívatott kifejezni és megmutatni másnak.Talán ezért van az hogy sokszor beugrik egy kép és annak kapcsán azonnal egy zene.Ma pont fordítva történt.Egész nap a szobámban ültem a monitorjaim előtt,a képeimet buherálva.Még boltba sem mentem ki,pizzát rendeltem,szar idő volt,semmi programom nem volt mára.Arról nem is beszélve hogy az elmúlt 2 nap annyira kimerített hogy délután keltem csak fel.Nem is fotóztam semmit,mit is fotóztam volna a 4 fal között,és súlyos mód rákattantam az Evanesence-re.Ok,divat zene,MTV,húú de depressziósak vagyunk,mellette meg kelta tündék földjén fekszünk a fűben okosság,mégis egész nap a meglévő 3 albumukat hallgattam.Én nem kaptam el ezt az "EMO" hullámot mint mondjuk anno a Bonanza Banzai-t,és nem is mint divat,hanem mint zene tudom hallgatni őket.De hogy is jön ide a fotó?Úgy hogy volt egy szám ami nagyon megfogott,és ehhez gondolatban annyira hozzá tudtam társítani egy érzést hogy eszembe jutott hogy esetleg ez ebben a képemben is benne van.Szerintetek?

Evanesence-Anywhere

09 május 29

Egy hosszú nap és egy hosszú bejegyzés után újra egy hosszú nap és bejegyzés következik.Habár ma nem a baglyokkal keltünk,korai volt az indulás.A mai napunk eredményesebbnek ígérkezett a tegnapinál,ez látszani fog a képek mennyiségén és a helyszínek,témák változatosságán és a fények minőségén is.A Balaton északi partja volt az úti cél ,az első állomásunk Salföld volt.Jártam már ebben a gyönyörű faluban korábban,mikor a volt feleségem szakdolgozatához csináltunk kutatómunkát,ami pontosabban egy kirándulást takart a térség főbb nevezetességeinél.Ez a hely semmit sem változott.A nyugalom szinte kézzel fogható,az egész major maga az idill.Sokféle állat látható itt,a szamártól kezdve a mangalicáig ,érdekes hely ez egy tízemeletesek erdejében nőtt városi suhanc számára.

A változatos útiterv mellett az időjárás is hozta a formáját.A verőfényes napsütést felhős,viharos percek váltották,érdekes módon mindig pont akkor borult be mikor napfény kellett volna a forgatáshoz.Már meg sem lepődünk ezen.A második állomás a badacsonyi Rózsa kő volt.Kisfaludy Sándor és felesége Szegedy Róza anno ezen a kövön turbékoltak és ez után született a legenda hogy az a pár aki leül erre a kőre egy éven belül összeházasodik.Sőt ha egyedül ül le valaki és a szerelmére gondol ,az hasonló érzelmeket várhat hamarosan.Hmm,lehet le kellett volna seggelnem a kőre egy kicsit nekem is:-)))

Nem vagyok egy múzeumba járó típus,úgy gondolom hogy mozdulatlan tárgyakat nézegetni elfecsérelt idő,egy idegen helyen az élet nem négy fal között folyik-ami legtöbbször egy kriptához hasonlít-hanem az utcán.Annak ellenére hogy a balatonedericsi Afrika Múzeum tényleg egy hullaházhoz hasonlítható,nagyon tetszett ez az egyedülálló gyűjtemény.Nagy Endre egy igazi kalandor,világutazó volt,ami már alapból jó pont nálam.Elképesztő mennyiségű személyes használati tárgy,trófea található itt,egy különleges állatkert és park mellett.A nagy vadász halála óta felesége Beretz Katalin üzemelteti a múzeumot,aki egy igazi kimért arisztokrata úri nő.Róla készítettem ezeket a portrékat,és egy a parkban dolgozó fafaragó bácsiról.

És a sok kulturális csemege után jöjjön egy igazi "off brain" fíling,a somogybabodi Off Road Fesztivál.Titkon egész nap azt reméltem hogy mielőtt ideérünk egy hatalmas eső öntözi meg a Balaton déli partját hogy jó kis dagonya várjon itt,de nem így történt.Kb fél óra után már a por erősen csikorgott a fogaim között,és igencsak korlátozva voltam az objektívjeim cserélgetése terén is,csak a 10-20-at és a telét használtam,de a telét is csak egyszer tekertem fel,mikor a siratófalakat és az előtte elterülő nyílt terepet fotóztam a VIP emelvényről.Imádom a fesztiválokat,de itt mégiscsak érezhető volt az erős kontraszt.Nem vagyok egy korlátolt fazon,de kicsit ijesztőnek találom mikor a vezetést és az ivászatot egy lapon említjük.Csoda hogy az a pár óra alatt amit itt töltöttünk nem láttam balesetet.A másik erős ellentét abban rejlett,hogy itt voltunk a gyönyörű somogyi dombok lábánál és a főszerkesztőm gyors fejszámolása alapján óránként kb 2000 liter benzin pöfögött bele ebbe az oxigén dús levegőbe.Namostakkormivan?

A tegnapi hajtás-káosz után úgy voltam vele hogy ma már semmi nem lep meg.Nem is történt semmi extrém mindaddig mikor hazafelé menet Siófok határában megláttuk hogy a tegnapi kedves hőlégballonos társaság maga mögött hagyja az anyaföldet és levegőbe emelkedik.Ha belegondolok ma szelesebb napunk volt az egyszer napos-felhős idő miatt mint tegnap,és ők mégis este 8 óra után útnak indultak.Fura ez a hőlégballonos banda,az biztos...

09 május 28

Ez egy igazi embert próbáló nap volt a stáb részére,mivel olyan korán keltünk hogy nem is igazán volt értelme lefeküdni előtte.Kb három óra alvás után hajnali 4 kor indultunk Siófokra,ahol egy hőlégballonos fiesta várt bemutatásra kis csapatunk által.Mikor kiléptem az ajtómon és megcsapott a kinti hideg levegő,majd felnéztem az akkor még sötét de teljesen borús égre,gondoltam hogy ebből nem sok minden lesz,pedig erre a napra vártam egész héten.Ez a sport nagyon időjárás függő,csak ha jó a szél akkor szállhatnak fel a ballonok.Siófokra érve már realizálódott is bennünk hogy ma nem emelkedünk a felhők közé,nagyon erős széllökések voltak,szinte viharos idő kerekedett.Kissé csalódás volt hogy elmaradt a repülés,már előre elképzeltem hogy lebegünk a napkeltében,gyönyörű felhőkön áttörő fénypászmákkal,meleg színekkel.Ennyire naiv lennék?:-)Minden esetre az előkészületek is adtak alkalmat néhány érdekesebb kép készítésére,bár ahogy látszik is a a képeken a fények nem voltak velünk...

A viharos idő csak tovább fokozódott,a partra leérve rendesen vacogtunk.Nagyon szeretem a viharos Balatont,de meleg ruha és állvány nélkül nem sok esély volt rá hogy alkossak is valamit.Nehéz volt ilyen körülmények között bemutatni a várost képekben.

A rossz idő csak kicsit később,egy rövid nosztalgia hajó kirándulás közben látszott enyhülni,itt már néha kisütött a nap és a felhők továbbra is elég drámaiak voltak.Viszont a szél nem hagyott alább és hát a hullámok sem tettek jót a tengeri betegségre érzékeny gyomromnak:-)Mindezek ellenére hangulatos kis út volt ez,nagyon élveztem a hajókázást.

Nem számolom a kilométer óra mutatóm mennyire ugrott meg az elmúlt egy hónapban,de ez a mai nap biztos rátett egy emberes adagot.A Balaton partról egyenesen Pozsonyba indultunk,ahol egy kiállítás megnyitón vettünk részt,ami a Dél-Dunántúli régió turizmusát,egyedülálló helyeit hívatott bemutatni a szlovák utazó közönségnek.Csak a héten tudtam meg hogy nekem is falon lesz 6 képem.Kicsit zokon is vettem hogy a stáb nem kért fel egy interjúra,viszont ott volt egy kiállított képem modellje,ő nem úszta meg:-)